A medveköröm, amely akantusz vagy medvetalpfű néven is ismert, olyan virágos évelő, amelyet sokan különleges alakú, rendkívül dekoratív leveleiért tartanak nagy becsben, pedig a nyár kezdetén nem kevésbé mutatós virágaival is megörvendeztet bennünket.
Remek választás, ha árnyékos, félárnyékos fekvésű ágyásba keresünk impozáns, kisebb cserjét. Az alábbiakból kiderül, melyek a legfőbb tudnivalók a gondozásával kapcsolatban!
Vegyük szemügyre a medvekörmöt
Kb. 40 cm hosszú, szemet gyönyörködtető, szárnyasan öblös vagy hasábos, csipkézett szélű levelei miatt a medvekörmöt már az ókorban előszeretettel ültették díszkertekbe, ahol a legnépszerűbb szegélynövények közé tartozott. Az ókori görög és római művészeket is megihlette a pompás megjelenésű növény: se szeri, se száma a műalkotásoknak, amelyekről a medveköröm klasszikus szépségű levelei köszönnek vissza. Ha jól megfigyeljük, a korinthoszi oszlopfőket is a medveköröm levelei díszítik. A későbbi korok építészete is gyakran felhasználta díszítőelemként. A keresztény művészetben a halhatatlanságot, esetenként a hatalmat szimbolizálja.
A fényeszöld leveleken túl a növény feltűnő füzérvirágzatáról is mindenképpen érdemes szót ejtenünk: az akár 100 cm magasra növő, felálló virágszárakon sorakoznak a rózsaszín-fehér, lilás murvalevelű, kétajkú virágok. A nektárban gazdag virágoknak a beporzó rovarok sem tudnak ellenállni.
A medveköröm gondozása
Az, hogy milyen hosszú életű lesz a kertünkben a medveköröm, nagyban függ attól, mennyire hideg telekkel kell számolnunk. Mivel a növény föld alatti indákkal terjed, az olyan vidékeken, ahol a mediterrán éghajlathoz hasonlóan egész évben enyhe az időjárás, akár az egész kertben hamar elszaporodhat.
A mérsékeltebb éghajlatú területeken, ahol jellemző a zord, hideg tél, jellemzően nem fenyeget a növény inváziószerű elterjedése. Az ilyen területeken telente lehullajtja a lombját (ősz végén akár a talaj szintjéig visszavághatjuk), de ha a tövét mulccsal takarjuk, tavasszal ismét megújul.
A medveköröm gondozása mondhatni gyerekjáték. Talajban nem válogatós, szinte bármilyen talajtípus megfelel az igényeinek, feltéve, hogy jó a vízelvezető képessége. Ami a fényviszonyokat illeti, a növény a félárnyékos fekvést részesíti előnyben. A teljes árnyékot is elviseli, bár ilyen környezeti feltételek mellett várhatóan nem fog olyan szépen virágozni.
Igényli a gyakori öntözést. Ha kezd kiszáradni, ezt onnan vehetjük észre, hogy látványos kókadásnak, hervadásnak indul. Elvirágzás után a virágszárakat távolítsuk el. A medvekörmöt kora tavasszal gyökérdugványokról, ősszel tőosztással tudjuk szaporítani. Magjait a kertben áprilisban vessük el.
A legtöbbször a medvekörmöt nem fenyegeti komolyabb növénybetegség vagy kártevő. Esetenként azonban számolnunk kell azzal, hogy a házas vagy meztelencsigák kárt tesznek benne azzal, hogy megrágják a leveleit. Éppen ezért nem árt szemmel tartanunk a növényt, és megtenni a szükséges lépéseket a kellemetlen csúszómászók távol tartására. Időnként a lisztharmat is megtámadhatja.
