Kivágjuk vagy átültessük, ez itt a kérdés!
A több éves, évtizedes növények teljesen egyedi értéket képviselnek, koruk, történetük, hangulatuk van. Lehet, hogy még nagyapánk hintája is azon a fán lengett, vagy a mára terebélyessé nőtt növényt még gyerekünk ültette magról, ovis korában.
Átültetni csak akkor érdemes egy kifejlett növényt, ha fontosak nekünk az előbbi szempontok, ha úgy érezzük, hogy ezzel értéket mentünk. Fel kell azonban készülnünk arra, hogy az átültetés meglehetősen költséges mulatság, és a sikeres kimenetel sem borítékolható.
Mekkora fát érdemes még átültetni?
Az első és legfontosabb kérdés, hogy mekkora fát érdemes még átültetnünk. A fa átültetésének felső korlátját a 30-35 cm-es törzsátmérő jelenti, ekkora fa szinte biztosan túléli az átültetést. Természetesen a szakirodalomban találunk leírást akár 1 méter átmérőjű fa átültetéséről is, de ezt kezeljük inkább a kivételes esetek között. 25-30 éves fák sikeres átültetésére viszont elég sok példa van.
Melyik fa bírja az átültetést?
A második kérdés az, hogy milyen fát érdemes átültetnünk. Persze ragaszkodhatunk egy kedvenc akácfánkhoz is, de jobban járunk, ha az alábbi szempontokat vesszük figyelembe. Átültetésre mindenképpen értékes fajtákat jelöljünk ki.
Gyorsan növő, rövid életű, hamar elöregedő vagy gyomfák (pl. bálványfa) mozgatására ne költsünk. A gyümölcsfák átültetése szintén nem javasolt, mert bár túlélik a mozgatást, de nem lesz mit szedni róluk.
Gyors regenerálódásra képes nemzetségek: juhar, vadgesztenye, nyír, platán, hárs nyár és kőris fajok. Ezek egy év alatt átültetésre előkészíthetők.
Közepes mértékben regenerálódó nemzetségek: galagonya, szivarfa, bükk, ginkgo, dió, almafélék, körte, tölgy, pagodafa, tiszafa, tujafajok, lucfenyőfélék. Tapasztalatok szerint ezek kétéves előkészítést igényelnek.
Általánosságban elmondható, hogy a kiszemelt fa ágrendszere legyen formás, arányos. Legyen egészséges, mert ha bármilyen betegsége van, sérült a törzse, kérge, legyengült a lombozata, akkor a fa nem éli túl a mozgatást. Legyen hozzáférhető akár tonnás gépekkel, teherautóval, daruval is, a kiemeléshez általában 3-4 méteres munkaterületre van szükség. Ha a fa közelében közművek is futnak, akkor azok a gyökérlabda elkészítését megnehezítik, vagy akár lehetetlenné teszik. Minél nagyobb az átültetendő fa, annál nagyobb földlabdával kell számolni, így annál komolyabb technikára van szükség a súly mozgatásához. Egy koros fa össztömege akár a 8-10 tonnát is elérheti. A túl nagy fa már valószínű, hogy életének leszálló ágában van, ezért nem biztos, hogy az átültetéssel járó sok fáradtság megéri. A túlméretes példányok pedig közúton nemigen szállíthatóak, messzire nem tudjuk elvinni őket.
Mikor történhet meg a helycsere?
Ha a fának minden szempontból sikeres átültetést jósolunk, akkor következik a mikor kérdés eldöntése. Az átültetésre alkalmas időszak az örökzöldek esetében a december vége vagy a késő tél, kora tavasz, március közepéig bezáróan. A lomblevelűeknél ez az időszak kitolódhat szinte a teljes tavaszi időszakra, vagy akár a nyár elejére is.
Tényleg nem maradt már más hátra, mint a hogyan kérdés átrágása. Átültetés előtt ajánlatos a fát előkészíteni! Abban az esetben, ha legalább egy évvel előre ismert az átültetés ideje, akkor a földlabda tervezett méretének megfelelően árkoljuk körbe, vágjuk vissza az oldalgyökereket, hogy a törzshöz közelebb alakuljon ki a felszívó zóna. Idős, nagyméretű fák mentése úgy lehetséges, ha a körülvágást két menetben végezzük. Első évben az egyik, majd a második évben a másik oldalon vágjuk el a gyökereket. Az elvágott gyökereken a hajszálgyökér-képződést hormonkezeléssel lehet serkenteni. A korona rikítása, részleges visszametszése is elkerülhetetlen. A rügyfakadást viaszos bevonatott képző párolgást gátló szerrel lehet késleltetni, hogy előbb a gyökérfejlődés induljon be.
Milyen eszközzel?
Az átültetés gyakorlati kivitelezése kézzel vagy géppel történhet, a fa méretétől függően. Speciális markológép, fatranszplantációs gép segíti az átültetést, ha meg tudjuk fizetni őket. Átültetés után az első egy-két évben nyáron át szorgalmasan öntözzük, hogy teljes üdeségét mielőbb visszakapja. Az ültetőgödröt tápanyaggal kell bélelni, mély beöntözésre, és az első időszakban támasztásra is szükség lehet.
Sikeres és sikertelen példák
Végül lássunk néhány példát a múltból-hiszen a fák átültetésének kérdése nem új keletű, már korábban is foglalkoztatta a lelkes famentőket. Amikor a XIX. században III. Napóleon elrendelte Párizs fejlesztését, előtérbe kerül idős fák átültetésének problémája. Sikertelen próbálkozások után végül közel 4000 fát ültettek át kitűnő eredménnyel. Berlinben az 1936-os olimpiai játékokra idős fákból létesítettek fasort. Hazánkban 1869-ben a Margitszigetet ünnepélyes keretek között nyitották meg, az eseményre idős fák telepítésével is gazdagították a parkot.
Üzemszerű idősfa telepítések 1960-1975 közötti időszakra tehetők, amikor a városfejlesztés során több főútvonalat kiszélesítettek, közműhálózatokat építettek, lakótelepek és városközpontok létesültek. A városrendezési okok miatt eltávolítandó fák mentése új feladatként jelentkezett. A főváros zöldterületeit gondozó Fővárosi Kertészeti Vállalat akkori projektfelelőse, Bercsek Péter több munkájában beszámol az általuk kidolgozott eljárásokról.
Nem először fordul elő az sem, hogy a városligeti idős fák megmentése került terítékre. A Millenniumi Földalatti Vasút vonalának a Mexikói-útig történő meghosszabbítása nyomvonalon végzett munkák miatt 1970-ben 32 db idős fa mentését kellet megoldani. A homokos talaj és a fák kora nagy kockázati tényezőt jeleztek, súlyosbítva azzal, hogy a 30-70 cm törzs átmérőjű fák előkészítő kezelésére idő hiányában nem volt lehetőség. A kockázat vállalást indokolta a park kiemelt jelentősége, ahol a fák kivágását mentési próbálkozás nélkül aligha lehetett volna elfogadtatni. A nagyméretű hársfák néhány példányát a nyomvonaltól elvontatták. Ezek földlabdája szétomlott és a gondos ápolás ellenére a harmadik évben elhaltak. A juhar és a japánakác fák között volt, amelyik földlabdája fellazult, de radikálisan visszavágott koronával, gondos kezelés mellett megmaradtak és továbbfejlődtek. A mentés eredményesnek volt tekinthető, mert a 32 db fából „csak” 8 db pusztult ki.
