A szabadföldön termesztett paradicsomnövények lombját és bogyóit többféle gomba is károsítja. Bemutatjuk a leggyakoribb kórokozókat.
A paradicsomot a vírusos és baktériumos betegségek mellett elsősorban a gombák károsítják. A legjelentősebb gombás paradicsom-betegségek a fitoftóra, szeptória, alternária, botrítisz és rizoktónia.
A fitoftóra tünetei: Levélen megjelenő tünetek a szürkészöld, vizenyős, majd barnás, elmosódott szélű foltok, amelyek fonáki részén sporangiumtartó gyep figyelhető meg. Később a levelek szürkék lesznek, lógnak, majd elszáradnak. A száron és levélnyélen vizenyős, majd sötétbarna foltokat lehet látni, ezeken sporangiumtartó gyep is képződik. A bogyókon szabálytalan szélű, vörösesbarna nagy foltokat látni, amelyeken sporangiumtartó gyep alakul ki.
A szeptória tünetei: Tünetek leginkább a levélen jelentkeznek, de megfigyelhetők a száron, levélnyélen, csészeleveken is. A kör alakú, 1-2 mm átmérőjű foltok kezdetben sárgásak, majd barna vagy szürke színűek, a levél fonáki oldalán a foltokban fekete piknídiumokat lehet látni. Ahogy a fertőzés előre halad, a keletkező újabb foltok összeolvadnak és leszáradhatnak a levelek.
Az alternária tünetei: A levélen először apró, majd 5–10 mm-es, ovális vagy szögletes, szürkésbarna foltok figyelhetők meg. Jellegzetessége, hogy a foltok körkörösen zónáltak, felületükön sötétbarna konídiumtartó gyep látható. A foltok később elszáradnak, gyakran berepedeznek. A szárat nagyobb, szabálytalan alakú, enyhén besüppedő, sötétbarna folt borítja. A bogyón a féloldalasan vagy körkörösen elhelyezkedő, besüppedő, sötétbarna folt figyelhető meg, a bogyó szövetei is barnára színeződnek. Később dús, fekete konídiumtartó gyep borítja el a foltot.
A botrítisz tünetei: A paradicsom botrítiszes betegségét a Botrytis cinerea gomba okozza. Szabadföldön hazánkban kisebb mértékben jelentkezik. A betegség a paradicsomon szár-, levél- és bogyórothadást okoz. A kórokozó fertőzési forrásai a növénymaradványok, amelyeken konídiumtartó gyep képződik.
A rizoktónia tünetei: A tünetek a csíranövényeken, a palántákon és a kifejlett növényeken egyaránt megtalálhatók. A csíranövények sziklevele és gyökere is a talajban elbarnul, elpusztul, a növények nem kelnek ki, hiányos lesz a kelés. A palánták gyökérnyaki része először üvegessé válik, majd elbarnul, befűződik. Kidőlnek a palánták, de a levelük sokáig zöld marad, nem hervad el.
Védekezési lehetőségek
Három alapvető irányzatot lehet megkülönböztetni a növényvédelemben: a kémiai, az integrált, és a biológiai védekezést. A gyakori növényvédőszer használat növeli a környezet szennyezésének kockázatát, és az élelmiszerekben is maradhatnak maradványaik valamint a velük dolgozó emberek egészségére is káros hatással lehetnek. Az integrált növényvédelemben komplexen értelmezik a gazdanövény és károsítóinak kapcsolatát, és célja nem a károsító teljes megsemmisítése, csupán a gazdasági kár küszöb alatt tartása. Felhasználja az agrotechnikai, a biológiai és kémiai védekezési elemeket egyaránt.
A biológiai védekezés alapja, hogy valamilyen élő szervezetet használnak fel a károsítók ellen. Paradicsom esetén termesztő berendezésekben már széles körben megoldott a biológiai növényvédelem.
Kémiai védekezés:
A növénypatogén gombákkal szemben vegyszeres védekezéssel, megelőző kezelésre főleg a kontakt szereket (rézoxiklorid, mankoceb, propamokarb stb.) használjuk szisztémikus szerekkel felváltva. Már kialakult betegségnél gyógyító kezelésre csak szisztémikus szerek (dimetomorf, cimoxanil, azoxistobin stb.) megfelelő rotációja ajánlott. Évente 10–14 növényvédelmi kezelés szükséges, függően az időjárástól és a fertőzések erősségétől.
Biológiai védekezés:
Alternatív, biológiai védekezési lehetőséget jelent a Trichoderma hiperparazita gomba kijuttatása, amely a kórokozók nagyon nagy részét elpusztítja, így házikertben képes szinte teljesen megvédeni a paradicsomot.
A Trifender WP hazai fejlesztésű készítmény, amely Trichoderma asperellum-ot tartalmaz. Házikerti mennyiségben itt kapható, az eddigi kísérletek szerint megvédi a paradicsomot.
