Az ezüstös hölgymál az újvilági legelők réme, hektárok százain fojtja meg a füveket.
Az ezüstös hölgymál (Hieracium pilosella, újabban inkább Pilosella officinarum) Magyarországon és Európában egy szerény kis virág, legfeljebb egy arasznyira magasodik a talaj fölé, és a virág átmérője sem szélesebb egy hüvelyknél. Mégis Amerikában, Ausztráliában és főleg Új-Zélandon behurcolt invazív idegen növényként első számú közellenség, a legelőket tönkretevő özönnövény lett. Nálunk a tűző napsütésnek erősen kitett, száraz homokos-löszös domboldalakon él, ahol más növényeknek nem sok esélye van megmaradni, és a saját tapasztalataim szerint a nagyszámú egyede sem foglal el száz négyzetméternél nagyobb összefüggő felületet. Nem így az Újvilágban, ahol talajtakarásával száz-hektár számra szorítja ki a legelő állatok számára értékes füveket.
Fészkes virágzat
Fészkes virágzat oldalról
Az ezüstös hölgymál tényleg agresszív talajtakaró, borús időben a tőlevelei zöld színével, napsütésben az ezüstösen szőrös fonákával borítja be a földet, és így védekezik a hőség ellen. A felszínen indákkal és jól repülő kaszat-termésekkel szaporodik, más növény nem boldogul ebben a sűrű szövevényben. A föld alatt a kúszó gyöktörzse és az általa kiválasztott allelopátiás anyagok gátolják más növények megtelepedését. A hegyes és szőrös fészekpikkelyek, a szélső virágok nyelveinek rózsaszín sávjai fontos határozói bélyegek, segítenek a növényfaj beazonosításában. Ezek fotózása közben véletlenül egy póktámadást is rögzítettem. Ugye látszik, melyik képen van?
Talajborítás zöld levelekkel
Napvédelem ezüstös fonákokkal
Indák szövedéke
Póktámadás
