Évszázadokig félelmetes méreg volt embernek és állatnak, de a modern gyomirtás annyira jól sikerült, hogy védetté kellett nyilvánítani.
A vetési konkoly (Agrostemma githago) már a Bibliában is szereplő, a gonoszt is megtestesítő gabonagyom. A Földközi-tenger környékén honos szegfűféle tökéletesen alkalmazkodott a gabonatermesztéshez. Egyéves növényként az őszi vetésű búzával, rozzsal, árpával együtt csírázik, zöld tőlevelekkel áttelel, és a tavasszal megnyúló szárával versenyez a gabonákkal a napfényért. Nyáron virágzik, a magvait néha elszórja, de gyakrabban csak a csépléskor szabadulnak a tokterméséből.
Konkoly virága fölülről
A konkoly növény minden része mérgező, a magvai évezredeken át mérgezték a gabonák lisztjét és az állati takarmányokat, félelmetes gyom volt. A vegyszeres gyomirtás elterjedése, az egyre tökéletesebb rosták a vetőmag-tisztításban azonban szerencsére megritkították, a ma élő generációk már nem tapasztalták a veszélyeit. Átmenetileg felmerült a konkoly teljes kipusztulása is, és így 1993-ban védetté nyilvánították. A mostanában egyre gyakoribb felhagyott művelésű mezőgazdasági földekkel, gondozatlan parcellákkal, árvakelésekkel viszont újra terjed, de kenyér- és takarmánygabonába már nem kerül, gyönyörű virág. A szirmok különleges színe és az azokon messze túlnyúló csészecimpák eltéveszthetetlenné teszik. A karcsú növény szára és levelei szürkések és selymesek a rájuk simuló szőröktől.
Konkoly oldalról pipaccsal
Konkoly árvakelésben pipitérrel
Konkoly oldalról – háttérben elmosódva a többi gabonagyom
