Süntök, a szúrós és kéretlen vendég

A patakpartok tüskés futónövénye átveszi az uralmat az ártereken, de a legszemtelenebb betolakodókkal ő sem birkózik meg.

A süntök Észak-Amerikából származó, érdekes dísznövény volt, amely Közép-Európában száz év alatt veszélyes vízparti özönnövénnyé változott.

A süntök (Echinocystis lobata) a tökfélék családjába tartozó, lágyszárú, egyéves kúszónövény. Magyar nevét a tökféle rokonságától és a tüskés termésétől kapta. A tudományos név is hasonló eredetű, az “Echinocystis” nemzetségnév sünt és hólyagot jelent, mert az érett száraz termés hólyagszerű, a “lobata” fajnév a hasábos-karéjos leveleket jellemzi.

A süntök nagyon jellegzetes növény, így a botanikusok sem bonyolították a dolgot a kettős magyar névadással. Bár a tökfélék családjának száz nemzetsége és ezer faja van, és vannak közöttük tüskések is (mint a jól ismert uborka), a süntök a saját nemzetségének egyetlen faja, jól elkülöníthető. Érdekesség, hogy ennek ellenére a XX. század eleji első magyar megfigyelésekor, még egy másik jövevénnyel, a gyepűtökkel azonosították, ami számomra azt jelzi, hogy az amerikai növényekről akkoriban még a botanikusok részére sem álltak rendelkezésre megbízható szövegek és rajzok.

Szívós futónövény

A süntök a több méteres hajtáshosszához képest vékony szárú növény, de a majdnem kopasz, csak az ízeknél kissé szőrös zöld szár nagyon erős, üreges és bordás. A levelek szórt állásúak, hosszú nyelűek, öthasábosak, a hasábok háromszög alakúak, szálkás csúcsúak. A szárcsomókból háromágú kacsok indulnak, amelyek ha megtalálták a kapaszkodási pontot, akkor erős és rugalmas spirállá alakulnak. A virágok egylaki váltivarúak, a hímvirágok korán nyíló hosszú fürtökbe rendezettek, a mirigyszőrös hat pártacimpa gyakran csavart, a porzók összenőttek. A nővirágok magányosan vagy párosan a levelek hónaljában ülnek, később nyílnak, a magházon már ekkor is látszanak a későbbi tüskék kezdeményei.

A dió méretű tök

A termés dió nagyságú, de annál sokkal könnyebb, eleinte lédús, később teljesen kiszáradó tok. A magvak néha a könnyű száraz terméssel együtt úsznak a vízen vagy görögnek a szélben, de többnyire a tok alsó nyílásán keresztül az anyanövény alá, a talajra hullanak.

Ügyesen elkerüli a hideget

A süntöknek különleges az éghajlati igénye, és a hazai mostanában pont megfelel neki. A magvak őszi azonnali csírázása fagyhalálba küldené a palántákat, ezért a magok csak az enyhe tél hidegkezelése után, tavasszal csíráznak, és akkor sem túl korán, mert a tavaszi fagyokat sem élnék túl. Csak a meleg nyár közepére kapaszkodnak a hajtásai elég magasra, hogy a napsütésben virágozzanak.

Fényért bármire felmászik

Bármire felfutnak a fényért, kerítésre, élő és holt fákra, bokrokra, és harcot vívnak a konkurens liánokkal. A fotóimon éppen a szintén özönnövény gyalogakácot árnyékolja a süntök, halálos versenyben a sövényszulákkal. A megfigyelésem szerint a sokkal nagyobb levelű vízparti vadszőlőkkel és a cseh keserűfűvel viszont nem bírja a küzdelmet a fényért. Mint számos özönnövény, a süntök is főleg az áradó patakokkal és folyókkal terjed, a partjaikon alkot egyedül vagy más liánokkal együtt fátyolnak vagy függönynek nevezett, függőleges és paplanszerűen vízszintesen takaró növénytársulásokat. Vízigényes növénynek tűnik, de még nem tudjuk, hogy mennyire tud majd eltávolodni a partoktól. A kanadai tapasztalatok szerint a kemény telek a nyugalmi állapotban lévő tökmagokat is megfagyasztanák, na de láttunk már alkalmazkodási csodákat.

Süntök tipikus öthasábú levele a szálkás csúcsokkal