Süti, lekvár, kompót.
Májusban indul a kertekben a rebarbaraszezon! Tudjuk, hogy a levelek nem fogyaszthatóak (veseproblémákat okozhatnak), azonban a levélnyelek igen, utóbbiak színéről már az ízre is következtethetünk: a vörösesbarna héjú, zöld húsú nyél kevésbé savas, mint a zöld héjú, fanyarabb fajtáké.
Május-júniusban szüretelhetjük az ízletes zöldséget, finom desszertekhez, sütikhez, kompótokhoz, lekvárokhoz használhatjuk vagy fagyaszthatjuk. Jó hír, hogy a rebarbara könnyen termeszthető, nem igényel különösebb gondoskodást, ápolást.
A fajták csoportosítása
A fajtákat alapvetően 3 csoportba oszthatjuk: a zöld héjú fajták, zöld hússal (pl. ’Goliath’), ezek relatív savanykásak, magas hozamú, nagy növényekké fejlődnek. Valamivel gyengédebb ízűek a piros héjú, zöld húsú fajták (pl. ‘Frambozen Rood’). A harmadik csoportba tartozó fajtáknál a héj és a hús is piros, gyengédebb az íz, kevésbé savanykásak (pl. ’Holsteiner Blut’) – ezeket a fajtákat málna- vagy eperrebarbarának is nevezik, mert aromájuk a piros bogyósokéra emlékeztet.
Mikor szüreteljünk?
Míg a nemesített, piros húsú levélnyeleket egyből fel tudjuk használni, a régi, zöld levélnyelű fajtáknál hámozás szükséges. Figyeljünk oda, hogy rostosak, a durva szálak késsel eltávolíthatóak. Általánosságban minél idősebb a szár, annál fásabb, keményebb. Éppen ezért ajánlatos még zsengén, fiatalon leszedni őket, amint a levelek elkezdenek kibomlani. A levelek felénél többet nem szabad azonban leszedni, hogy ne gyengítsük túl az évelőt.
Léteznek olyan rebarbarafajták, amelyeket áprilistól késő őszig lehet szüretelni, ezek az ún. őszi rebarbarák. Az erős növésű fajták, pl. a ’Livingstone’ már akár az első évben betakaríthatók. Ha kivágjuk a leveleket, az nem optimális, a fennmaradó levélhüvely hajlamos rothadni. Ezért ajánlatos az egészet kirántani.
Mehet a fagyasztóba is
A szüret általában májusban kezdődik. Amint a levélnyelek elég vastagok, már szedhetjük őket. Szentiván-éjt követően, június 24-e után már nem szednek rebarbarát. Egyfelől azért, mert a szüret után a növénynek regenerálódni kell, másrészt ebben az időszakban már megnő a szárak oxálsavtartalma. A magas koncentráció ártalmatlan az egészségre, viszont nem kellemes ízű a nyél. Az év hátralévő részében nagy leveleivel díszít a rebarbara a kertben, általában nincs további ápolásra szüksége a növénynek, az egyik virágját is hagyhatjuk díszíteni.
Amennyiben olyan sok rebarbaránk van, hogy nem tudjuk egyszerre felhasználni, le is fagyaszthatjuk. Tisztítsuk meg a szárakat a szokásos módon, hámozzuk, majd vágjuk apró darabokra. Ezután közvetlenül helyezzük fagyasztó zsákba és tegyük a mélyhűtőbe. A fagyasztott rebarbara kb. egy évig eltartható.
Balkonon is nevelhetjük
A rebarbara egy robosztus növény, kórokozók, kártevők ritkán támadják. A legjobb, ha napos helyre ültetjük. Az enyhe árnyékban is megél, például egy kis gyümölcsfa alatt. Fontos, hogy laza talajba ültessük, ahol a gyökerek jól fejlődhetnek. A nagy levelek sokat párologtatnak, de a jól gyökerező növények általában nem igényelnek öntözést. Csak száraz tavaszokon szükséges locsolni, hogy a levélnyél ne legyen fás.
Ritkán látjuk a rebarbara szépséges virágait, mivel a növény energiáját elveszi a virágok fejlesztése. Azonban 1-2 virágszárat meghagyhatunk júniusban, hogy a veteményt díszítse.
A hatalmas lombozathoz elegendő tápanyag szükséges. A márciusi hajtásmeginduláshoz 3-5 liter érett komposztot terítsünk el a növény töve körül.
A rebarbarát nagy cserépben, dézsában is nevelhetjük a teraszon, balkonon. Ha februárban üvegházba tesszük a cserepet, hamarabb kihajt és szüretelhető majd a növény. Ez a hajtatás azonban igénybe veszi a rebarbarát, ezért csak 2 évente javasolt. A balkonon, teraszon is szüretelhető. Különösen nyáron van sok vízre szüksége a jelentős párologtatás miatt. A közeg legyen agyagos és humuszban gazdag.
Az év hátralévő részében helyezzük a cserepet a kertbe, félig beásva, lehetőleg enyhén árnyékos helyre. Ha egész évben az erkélyen, balkonon vannak, akkor kapjanak nagy cserepet, hogy a gyökerük fejlődni tudjon. A legjobb számukra a félárnyék, és a sok öntözés egy vékony mulcsréteg csökkenti a párolgást. A cserépben való termesztéshez a piros szárú és húsú fajták a legalkalmasabbak, mert nem nőnek olyan nagyra, mint a zöldek.
