Ízletes levélnyeléért termesztjük a tavasz legkorábbi zöldségét, a rebarbarát. Már akkor hajtani kezd, amint a talaj felenged. Házi krémlevest, lepényt, kompótot készíthetünk belőle.
A rebarbara terjedelmes bokorrá növő évelő növény. Hatalmas levelei és piros levélnyelei miatt akár dísznövénnyé is avanzsálhat. Az idősebb töveken a levelek közül magasra emelkedik a virágszára, rajta sok, apró, fehér szirmú virággal. Ha nem akar magot érlelni, akkor a virágszárat mielőbb törje ki, mert sok tápanyagot von el a levelektől.
A rebarbara mindenütt megterem, de szereti a napos, helyet és a tápanyagokkal bőségesen ellátott talajt. A leggyorsabban tőosztással vagy az idős bokrok tövéből előtörő sarjakkal március végén szaporítható. A magvetésből csak két-három év múlva lesz kifejlett tő.
A tövekről a levelek szedését már március közepén meg lehet kezdeni és május végéig folytatni. A leveleket csavarással törjük, és nem vágjuk, egyszerre lehetőleg ne kopasszuk meg a bokrot.
Szaporítása magvetéssel és tőosztással is történhet. A magjait koratavasszal, cserépbe érdemes vetni, majd az utolsó fagyok után (május elején) a szabadföldbe kiültetni. Érdemesebb azonban a feldarabolt gyökérzetet elültetni, amelynek rügyei kihajtanak a teljes talajtakarás alatt.
A levél nyeléből pikáns ízű kompót, krémleves és lepény készül. A levéllemez sokak szerint kora tavasszal, zsengén még használható étkezésre, mások szerint se ekkor, se később. A levélben felhalmozódik az oxálsav, amely mérgezést okozhat. Az I. Világháború alatti élelmiszerhiányban sok helyen étkezésre ajánlották a leveleket is, amely mérgezésekhez vezetett. A Wikipédia szerint a súlyosan mérgező dózis (LD50) egy átlagos, 65 kg testtömegű ember esetén 5 kg levél egyszerre való elfogasztásával juthat be a szervezetbe. Ez nem valószínű, de azért tartsuk észben, hogy a levélnyeleket fogyasszuk, ne mást.
Készül a rebarbarakompót Kaldeneker György konyhájában. Recept itt.
