Forrasztófű.
A fekete nadálytő (Symphytum officinale) népies nevén forrasztófű, összeforrasztófű, sarkosfű, összeplántálófű, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér a borágófélék közé tartozó növényfaj. Jól ismert gyógynövény, amellyel leginkább krémekben találkozhatunk. Hosszú múltra tekint vissza a felhasználása, bár gyógyhatása megbízhatatlan, az utóbbi évek tanulmányai szerint hatásossága és biztonsága hitelesen nem igazolható.
Aggodalomra adhat okot, hogy állatkísérletekben az alkaloidok bizonyítottan rákkeltők, azonban alkalmanként, megfelelő mennyiségben fogyasztva a vizsgálatok szerint nem növelik a kockázatot.
Maga a növény évelő, a nedves helyeket kedveli, réteken, vizes gödrökben gyakran előfordul. Bíbor vagy rózsaszín virágai bogernyőben nyílnak nyáron.
Magas fehérjetartalma miatt rendkívül értékes növény, tápértéke az állati fehérjéhez mérhető. Svájc középső részén a leveleket tésztába sütik. A nagyobb levelekbe akár darált húst is csomagolhatunk a húsos batyuhoz. Friss levelét borogatásként, szárítottan, illetve ülőfürdő készítéséhez, forrázva arclemosóba teszik.
Drogként a növény szárított gyökerét használják, színük sötétbarna vagy fekete, felvágva belül fehér, esetleg sárga, nyálkás tapintású. Ezt nehezen gyógyuló sebeknél, sebgyógyításra, gyulladásokra, duzzanatokra, csonttörésre, reumára alkalmazzák, külsőleg. A gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásért vélhetően az allantoin, a rozmaringsav, a nyálkaanyagok, a glikopeptidek is felelősek.
2001-ben az USA-ban betiltották a fekete nadálytőből készült termékek forgalmazását a lehetséges mérgező hatásuk miatt, ezt több ország is követte. A mai orvostudományban a májkárosító és esetleges karcinogének pirrolizidin alkaloidok miatt belsőleg már nem használják. Azóta már kaphatók olyan krémek, amelyek alkaloidmentesek és így külsőleg biztonsággal alkalmazhatók.
További olvasnivaló:
