Erre nem számítottunk: váratlan meglepetés a félbevágott paradicsom belsejében!
A paradicsom a legkedveltebb konyhakerti növényeink egyike. Időnként előfordul, hogy olyan gazdag a termés, hogy alig győzzük leszüretelni a pirosló bogyókat. A konyhapultot, az ablakpárkányokat hamar ellepik az érő termések és mi sietősen próbáljuk felhasználni, befőzni vagy szakszerűen betárolni a bogyókat, még mielőtt azok elveszítenék frissességüket, romlana a minőségük, csökkenne az élvezeti értékük.
Általában már a paradicsom héja árulkodik arról, mikor kezd a termés túlérni. Esetenként azonban megtörténhet, hogy míg a paradicsombogyó kívülről teljesen rendben lévőnek tűnik, addig a belsejében – a túlérettség következtében – lejátszódik egy különös élettani folyamat. Ez a jelenség a viviparizmus, azaz elevenszülőség egyik formája. Az alábbiakból kiderül, pontosan mit is jelent ez a paradicsom esetében is melyek az erre utaló egyértelmű jelek.
Miért indulnak csírázásnak a paradicsom belsejében lévő magok?
Meglehetősen meghökkentő a látvány, amikor a paradicsomot félbevágva azt látjuk, hogy a magok között zöldes fehér, kacskaringós kis képletek ágaskodnak. Első pillantásra kukacnak vélhetnénk a sápadt kis lényeket. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük, egyértelművé válik, hogy a fonalszerű, kígyóként tekergő kis alakzatok valójában a paradicsombogyó belsejében lévő magokból kicsírázott kis növények. A magok e korai, idő előtti csírázása a viviparizmus, azaz elevenszülőség.
Bár a paradicsom elevenszülősége nem túl gyakori jelenség, úgy tűnik, bizonyos fajták esetén (idetartozik például sok futóparadicsom) gyakrabban előfordul. Az elevenszülőség nem csupán a paradicsomnál fordulhat elő, de (a teljesség igénye nélkül) a paprika, az alma, a körte, a dinnye, illetve a tök esetén is. Jellemzően akkor lép fel, amikor a magok szunnyadó állapotáért felelős hormonok elfogynak, szintjük lecsökken, de a termés természetes érési folyamata vagy tápanyaghiány is kiválthatja.
Egyebek mellett a túl sok nitrogén okozhat a paradicsom esetén elevenszülőséget, csakúgy mint a káliumhiány. A következmény mindkét esetben ugyanaz: a magok idő előtt, már a paradicsomon belül csírázásnak indulnak.
Doug McCaughan; Andrés Gómez García
A paradicsom elevenszülőségéről
Amikor a paradicsom túlérik, vagy egyéb környezeti tényezők hatására a paradicsommagok idő előtt kizökkennek a nyugalmi állapotukból, a paradicsombogyó belsejéből gyakorlatilag egy miniatűr, páradús melegház válik, ami tökéletes környezet a magok csírázásához. Ha egy időre elfelejtkezünk a például az ablakpárkányra kirakott ilyen paradicsomról, a csíranövénykék végül a bogyó héját átdöfve a szemünk láttára kezdenek fejlődésnek indulni.
Ha nem avatkozunk közbe, a bogyó belsejében csírázásnak indult magokból akár új növények is fejlődhetnek. Ezek az utódnövények nem lesznek azonban az anyanövény klónjai, azaz például nem fognak olyan termést hozni, amely legfontosabb tulajdonságaiban megegyezik az anyanövény termésével. Fontos tudnivaló továbbá, hogy egyes esetekben rosszullétet okozhat a kicsírázott paradicsom elfogyasztása. Bár a legtöbb esetben minden további nélkül elfogyaszthatjuk ezeket a terméseket is, nem árt óvatosnak lennünk (különösen, ha a paradicsom túlérett), és az elevenszülőség jeleit mutató paradicsombogyókat a biztonság kedvéért inkább dobjuk ki.
Annak érdekében, hogy megelőzzük a paradicsom elevenszülőségét, rendszeresen lássuk el a vegetációs időszakban a fejlődő növényeket a szükséges tápanyagokkal a megfelelő NPK- (nitrogén- foszfor-kálium) arányban, továbbá ne hagyjuk a termést túlérni. Ahogy tehát a fentiekben kifejtettük, bár nem kifejezzen gyakori a paradicsom elevenszülősége, mindenképpen természetes jelenségről van szó.
Címfotó: mykhal
