Úgy tűnik, a saját készítésű adventi dekorációk toplistás helyét a diótörő vette át. Meg is mutatjuk, nálunk hogyan készült.
Aki már építkezett, az tudja, hogy mennyi hulladék keletkezik a szakmunkák során. Sőt, az is előfordul, hogy egy-egy szaki több anyagot rendeltet, mint amennyit felhasznál. Szóval, ha marad némi csatornacsöved és néhány felesleges vödröd, akkor már testet is ölthet a karácsonyi diótörő figura, melynek történetéről itt olvashatsz.
Felhasznált alapanyagok:
- Karok: 0,5 m-es 110-es cső - 2 db
- Lábak: 1 m-es 110-es cső - 2 db
- Lábfej: 15 cm átmérőjű virágcserép - 2 db
- Kezek-vállak:12 cm átmérőjű karácsonyfadísz - 4 db
- Szakáll-haj: faforgács, kitöltőanyagként érkezett valami csomagban
- Gombok: hungarocellgolyók kettévágva
- Festék: zománcfesték (fontos, hogy alapozós legyen, vagy festés előtt alapozni kell a műanyag felületeket, különben nem tapad a festék)
- Ragasztó: univerzális + technokol
- Ruha: karácsonyi girland
- Rögzítés: 1-2 m vékony drót és egy menetes szár
Indítsunk első körben a megtervezéssel mondjuk a nappali közepén, ahol a macska is döbbenten néz, mit is művelünk valójában. Ez az a pont, amikor senki nem veszi komolyan, mit is akarsz készíteni ezekből a műanyagokból.
De amikor a reggeli esős-csípős hidegben nekiállsz festeni a teraszon, akkor a családtagok már érzik, ennek a fele se tréfa.
A festés pepecselős munka, jól jöhet némi maszkolószalag is a színek elválasztásához. A száradás is igazi türelemjáték, főleg, ha utolsó utáni pillanatban találtad ki, hogy kell adventre egy diótörő!
A színösszeállításban nagy a játéktér, egy biztos, a kabátjában jó, ha van némi piros. Festés-száradás után jöhet mindenféle kegyvesztett karácsonyi csecsebecse, a felragasztott girlandok például már évek óta csak egy dobozban hevertek.
Ha minden megszáradt, jöhet az összeállítás. A 4 vödröt menetes szárral rögzítettük egymáshoz, de előtte alulról a második vödörhöz odadrótoztuk a karokat. Amint ez megvan, rá is helyezhetjük a cserepeken álló lábakra a testet.
Elméletileg vízálló (tesztelés alatt), így nem szükséges feltétlenül fedett helyre tenni, a kertből is bámulhat az arra járókra, viszont ez esetben ki kell kötni, mert egy szélvihar felboríthatja, ahogyan az a mellékelt képen is látszik. :D Végleges helyén több ponton rögzítettük a pergola egyik lábához, és ha elmúlnak az ünnepek, a padláson fogja várni a következő szezont.
