Mindenki jól jár vele.
Fűzvesszőből font komposztálót mutatott be a Kertészkedők Klubjában Cserháti Eszter. Amellett, hogy elsőre elnyerte sokak tetszését a természetes, gyors, egyszerű és nem mellesleg olcsó megoldás, voltak, akiknek kérdéseik is akadtak. Eszter mutatja be az alábbiakban, hogyan készítette a komposztálót és az hogyan vált be számára a gyakorlatban.
Mindig is szerettem kézműveskedni, kipróbáltam az agyagozást, szövést, kosárfonást. Amikor először láttam egy fonott vesszőkerítést az egyik skanzenben, nagyon megtetszett, és tudtam, hogy ha lesz valaha kertem, akkor ki fogom próbálni. Aztán mikor megismerkedtem a kosárfonással, sok érdekességet találtam a Pinteresten, láttam jópofa dolgokat a mesteremtől és a társaimtól is.
Szerencsére megadatott, hogy legyen kertem, ahol sok gyümölcsfa és veteményes is lett. Így szükség lett a komposztálóra.
Zsuzsa nővérem kezdte először a kosárfonást, az első komposztálót is vele fontuk 6 évvel ezelőtt. Az még négyszögletes volt. Aztán tavaly fontam egy kerek, 3 és fél méter átmérőjű magaságyást a virágoknak és rájöttem, hogy kerek formát sokkal gyorsabb fonni.
Amire szükség van hozzá
A kosárfonókkal eljárunk minden évben néhány ismerős kertjébe, ahol megmetszhetjük a fűzbokraikat, így jutunk nyers fűzvesszőhöz. (Ők is jól járnak, mivel ez nem kevés munka és a fűzbokroknak jót tesz a rendszeres tavaszi metszés.) Emellett a saját kertemben levő alma- és körtefák metszésekor félreteszem a szép, egyenes hajtásokat. Pár hetet mindegyik vesszőt hagyom száradni, hogy ne hajtsanak ki, de lehetőleg még hajlékonyak legyenek. Ezen kívül semmire nincs szükség.
Az alapanyag tehát fűzbokorról metszett vessző, azaz nem fűzfa. Ezt sokan összekeverik. De bármilyen vesszőből lehet fonni, ami kellően hajlékony és egyenes (pl. mogyoró).
Így készül
A vastagabb fűzvesszőket kör alakban beszúrom a földbe, ezek lesznek a karók. Ha van elég hosszú, 1-1,5 méternél hosszabb fonóvesszőm, akkor lehet kb. 40 centire rakni egymástól. Ha csak rövidebb van, akkor érdemes közelebb tenni a karókat. Belülről állva fonok. Ha vékony vesszőim vannak, többet is összefogok. Mindig a karók elé betámasztom a fonóvesszők végét, aztán váltakozva haladok vele a következőt kívül, aztán belül, majd újra kívül... megkerülve, míg a vessző el nem fogy. Utána a fonás irányába eső következő karóhoz akasztom be a fonóvesszőt és így haladok körbe, körbe. Ha kell, kicsit felhúzkodom, hogy legyen kellő rés a fonatok között a szellőzéshez.
Gyorsan lehet vele haladni
Mivel ketten voltunk, így az egyikünk tudta adogatni a fonóvesszőt. Ezért nagyon hamar elkészült, nem kellett egy óra sem. (A végén a medencelétrával másztam ki belőle.) A sötétebb vesszők az almák.
Így működik
Többen kioktattak a Facebookon, hogy ebben képtelenség megfelelően átforgatni az anyagot. Én rétegezve rakom konyhai zöldhulladékot, kerti zöldhulladékot, fűnyesedéket, kevés földet, időnként meglocsolom. Míg darabos, vasvillával néha átforgatom, de mivel nem sűrűre van fonva, így oldalról jól tud szellőzni, nem szokott befülledni.
Két év után tökéletes komposztföldet lehet belőle kinyerni (persze át kell szitálni, főleg a pajorok miatt). Ez vagy felülről történik lapáttal, vagy ha van elég anyagom, akkor elbontom és újat fonok helyette.
Tapasztalataink szerint minden ilyen nyersvesszőből font építmény 4-5 évet bír ki, utána elöregszik és töredezik. Mi 4 év után fonunk újat, és kettőt használunk felváltva, így 2 évig érlelődik benne a komposzt.
Ugyanezzel a technikával készült a magaságyás és az unokáim kunyhója is. Mindegyiket feltöltöttem a Kertészkedők klubjába és nagy érdeklődés volt irántuk.
