Az egyszerű szalmagyűrűt számtalan módon feldíszíthetjük, de venyigéből is könnyen fonhatunk koszorút.
A fenyőágakkal bevont klasszikus adventi koszorú alapjául általában egy kemény szalmagyűrű szolgál, amelyet a fenyőágak teljesen eltakarnak.
Azonban más természetes anyagokból is készíthetünk koszorút, amelyet kár lenne eltakarni. Ilyen anyag pl. a szilfa, a nyírfa ágai, az iszalag indája vagy a venyige.
Gyertyákkal és egy kevés díszítő hozzávalókkal mindegyiket szépen fel lehet díszíteni. Ahhoz, hogy a gyertyánk biztosan álljon, ajánlott gyertyatartó edényt használni alátétként, vagy a gyertyákat a koszorú közepébe kell elhelyezni.
A tűzőhab-gyűrű kiváló alap az örökzöld olajfa, borostyán és babérmeggy-leveleknek, amelyek a nedves habba tűzve hosszabb ideig frissek és szép zöldek maradnak.
A frissen kötött fenyőkoszorú tart a legtovább. Az alapot egy vastag szalmakoszorú képezi, amely szilárd támaszt biztosít a fenyőágaknak és a gyertyáknak.
A fenyőágakat kb. tenyérnyi hosszúságúra vágjuk el, és kis csokrokba fogva laposan fektessük a szalmakoszorúra. Az ágak végét vékony kötöző-dróttal körültekerve rögzítsük a szalmagyűrűhöz úgy, hogy a szálak fedjék egymást.
A gyertyák aljába nyomjunk 2-2 erős drótot leszúrónak. Mivel a felmelegített drótot könnyebbel betudjuk szúrni a viaszba, előzőleg rövid ideig tartsuk láng fölé. A leszúrót csúsztassuk a koszorúba, ügyeljünk arra, hogy a gyertya egyenesen és stabilan álljon.
Mesebeli csendéletet varázsolhatunk, a sok zöld közé ágyazott nyírfakéregből készített fenyőágakkal, datolyával, tobozokkal és visszafogott színű gyertyákkal, amelyek beleolvadnak az összképbe.
Lépcsőzetes nyírfa emelvényeken szépen érvényesül a négy gyertya, melyeket borostyánnal, fenyőággal és boróka ágakkal veszünk körül, amit klemátisz inda és szárított virág díszít.
Egzotikus jelleget is varázsolhatunk hagyományos formában. Kör alakban tűzdeljünk össze a kéregdarabokat ragasztó-pisztollyal. Kövirózsákat rögzítsünk rá hosszú gombostűkkel és időnként vízzel permetezzük be.
Egy vastag iszalagindát tekerjünk lazán kör alakba, szőjük át kökényágakkal, erdeifenyővel és tűzdeljük meg fenyőtobozokkal. Ebben a formában a gyertyák nem állnak stabilan a koszorúban, ezért azokat állítsuk a koszorú mellé egy régi viharlámpába téve.
Piros összhatású koszorút állíthatunk össze, amelyet a piros vesszőjű szibériai som hajlékony ágaiból készítünk. A koszorút magyalbogyók és levelek vesznek körül. Természetesen a piros színű gyertyákat a közepébe rögzítjük.
Mediterrán stílusirányzatot követi az olajág koszorú, pasztell árnyalatú gyertyákkal. A dézsás olajfát gyakran vissza kell vágni, mielőtt beköltöztetjük a téli menedékhelyére, így nem okozhat gondot az alapanyag. Nedves tűzőhab-gyűrűbe szurkáljuk bele az ágakat, ilyen formában tovább friss marad.
