Van az a növény, amit mindenki ajánl. Strapabíró, igénytelen, kezdőbiztos. Legalábbis papíron. Aztán hazavisszük, gondoskodunk róla, figyeljük, locsoljuk, szeretjük – és valahogy mégis elfogy alóla az élet.
A Hobbikert.hu Facebook-oldalán feltett kérdés egyszerre volt felszabadító és tanulságos: melyik volt az a növény, amiről azt hittük, elronthatatlan, mégis kudarc lett a vége? Több tucat válasz érkezett, és a kép nagyon gyorsan kirajzolódott.
Visszatértek a „klasszikus túlélők” – aloe, zámia, anyósnyelv –, amelyeknél a legtöbben utólag már sejtik: talán túl sok volt a gondoskodás. Meglepően sokan említették a legendásan terjedő növényeket is, mint a málna, a menta vagy a csicsóka, amelyek más kertekben megállíthatatlanok, náluk viszont meg sem indultak. Előkerültek a veteményes csalódásai is: retek, borsó, petrezselyem, amelyek szép lombot hoztak, termést viszont alig.
A szobanövények sem maradtak ki: vitorlavirág, kroton, papagájvirág, pálmák – sokan írták, hogy egy másik lakásban ezek csodásak voltak, náluk viszont folyamatosan szenvedtek. És ott voltak a mediterrán kedvencek is, levendula, rozmaring, kakukkfű, amelyekről utólag derült ki, hogy nem a jó helyre kerültek.
Ez a cikk nem megszégyeníteni akar, hanem megnyugtatni: a legtöbb „kudarcnövény” mögött teljesen logikus okok állnak. Nézzük, mit üzennek ezek a történetek.
Aloe, zámia, anyósnyelv – amikor a túlzott gondoskodás öl
A legtöbbször említett növények között toronymagasan vezettek a pozsgások és az „irodanövények”: Aloe vera, zámia (Zamioculcas zamiifolia), anyósnyelv (Dracaena trifasciata).
A közös hiba szinte mindig ugyanaz: túlöntözés és túlzott törődés. Ezek a növények nem hálásak a rendszeres locsolásért. Inkább tűrnek, mint kérnek.
Mi ment félre leggyakrabban?
- Túl sűrű öntözés,
- díszkaspó alján álló víz,
- télen is „nyári ritmus”.
Mit lehetett volna másképp? Ezeknél a növényeknél a kevesebb valóban több. Ha a föld teljesen kiszárad két locsolás között, az nem gond – sőt, elvárás.
Málna, menta, csicsóka – az „elvileg kiirthatatlan” csapda
A másik nagy kedvenc kategória a legendásan terjedő növényeké. Málna, menta, csicsóka – papíron agresszív túlélők, a gyakorlatban viszont meglepően kényesek tudnak lenni induláskor.
Tipikus félreértés: „Ha másnál gaz, nálam is az lesz.”
A valóság:
- friss telepítésnél érzékenyek a vízhiányra,
- rossz helyválasztás (árnyék, tömör talaj),
- mechanikai pusztítás (fűnyíró, kapálás, taposás).
A málna például az első évben nem erős, hanem sebezhető. A menta pedig edényben könnyen kiszárad, a csicsóka pedig rossz talajban egyszerűen nem indul meg.
Retek, petrezselyem, borsó – amikor a lomb szép, a termés eltűnik
Sokan panaszkodtak arra, hogy „minden szép zöld… csak épp enni nem lehet belőle”. Ez klasszikus esete annak, amikor a növény nem azt csinálja, amit mi szeretnénk, hanem amit a körülmények diktálnak.
Gyakori okok:
- túl sűrű vetés,
- túl meleg idő a gyökérzöldségeknek,
- túl sok nitrogén.
A retek például hosszú nappaloknál és melegben inkább magszárat nevel, mint gumót. A petrezselyem lassú indulású, könnyen elnyomják más növények. A borsó pedig rosszul viseli a hirtelen felmelegedést.
Levendula, rozmaring, kakukkfű – mediterrán növény magyar szokásokkal
Sokan írták: „rossz helyre ültettük”. És ez itt szó szerint igaz.
A levendula (Lavandula angustifolia), a rozmaring (Salvia rosmarinus) és a kakukkfű (Thymus vulgaris) nem kertészeti általánosisták.
Amit nem bírnak:
- a pangó vizet,
- a kötött, agyagos talajt,
- a túl sok tápanyagot.
Ha egy ilyen növény „szépen indult, majd eltűnt”, az gyakran a gyökérnél dől el – szó szerint.
Szobanövények, amik „nem szeretik a lakást”
Vitorlavirág (Spathiphyllum), kroton (Codiaeum variegatum), papagájvirág (Strelitzia reginae), legénypálma – sok válaszban visszatért ugyanaz az érzés: máshol ment, itt nem.
Ez nem képzelgés. A lakások mikroklímája brutálisan eltérhet egymástól:
- páratartalom,
- fényirány,
- huzat,
- fűtési mód.
A növény nem „rossz”, csak más lakásra van hangolva.
A legfontosabb tanulság: nincs hülye kertész
A válaszokból egy dolog kristálytisztán látszik: a „nem lehet elrontani” növények mítosza veszélyes. Mert elhiteti velünk, hogy ha nem sikerül, akkor bennünk van a hiba.
Pedig legtöbbször csak rossz ritmus, rossz hely vagy túl sok jó szándék áll a háttérben.
Ha magadra ismertél valamelyik történetben, jó hírünk van: nem elrontottad. Tapasztalatot szereztél. És ez a kertészkedés egyik legértékesebb hozama...
