Olvasónk magról nevelt avokádói történetét meséli el részletesen, valamint útmutatást ad azzal kapcsolatosan, hogy milyen körülmények között érzik jól magukat és fejlődnek szépen ezek a növények.
Biológia tagozatos voltam, azon belül is mindig érdekeltek a növények. Sokan emlékeznek rá, alsóban babot, borsót csíráztattunk házi feladatként. Már tízenévesen, amivel csak lehetett próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. Aztán jöttek a tapasztalatok, mások ötletei, olvasás (akkor még nem volt net), de nem csak magokat ültettem.
Amikor először lehetett itthon kapni avokádót és megfizethető is volt, na akkor megpróbáltam. Hosszú-hosszú várakozásba tellett a kemény mag miatt, de sikerült.
Első lépések
Láttam, hogy sokan fogvájóval víz fölé teszik, de ezek a gyökerek nagyon sérülékenyek ültetéskor, ezért gondoltam, hogy 8-10 napig áztatom, majd földbe rakom. Minek stresszelni?
Először egyesével ültettem, de a természetes levélhullás miatt nem tetszett a felkopaszodott szár, ezért visszavágtam, a levelek helyén újrahajtott.
Az összeültetés ötlete akkor jött, amikor karácsony előtt az egyik hipermarket akciósan árulta. Sorban eszegettük, a magok áztak, a cserép előkészítve (kerti föld keverve általánossal) és nyomogattam be a magokat, tehát néhány napos különbséggel.
Az eredmények
A képen 14 magból lett növény a 16-ból. Mivel télen kezdtem, kb. áprilisban kezdtek repedezni, most lesznek 4 évesek.
Ezek a növények végig a mostani helyükön voltak/vannak. Ez a konyha, télen kb. 20 fokos, nagyon világos. 2 ablak, 1 ajtó a teraszra, a reggeli és a déli napból kapnak sokat, és persze naponta kétszer esővízzel spriccelem őket. Tápot nem kapnak, de némelyik levele nyél nélkül – most megmértem – 32 centi.
A képen láthatók közül a legmagasabbnak ekkorák. Mivel a konyhában vannak, amikor a kávékiöntőt mosogatás előtt kiöblítem, az abban lévő vizet mindig rájuk löttyintem. Na, ennyi kis tápot kapnak. Meg sok-sok szeretetet, ahogy a többi rengeteg más növény is.
Szeretnek-e napozni?
Amikor még egyesével voltak, nyáron kitettem őket. Persze szoktatással, de előfordult így is, hogy megkapta a nap, ronda barna lett a levelük. Ezt az ültetvényt, mivel tényleg szép és sűrű, és gyönyörű sötétzöld a levelük, féltem, inkább nem viszem ki. Akkora árnyékot adó fa meg nincs, hogy szűrt fényben legyenek.
Néhány éve tavaszi ültetéskor mindjárt kint is hagytam a magokat. Persze a napmelegtől gyorsabban repedtek és nem kellett szoktatni, félteni, viszont, amikor szeptember végén beköltöztettem, a gyapjasok megtámadták. Actara, Mospilan – nekem ezek vannak ilyen fertőzésekre.
Az avokádó viszonylag gyorsan növő növény, akinek tehát van kedve, bátran vágjon bele a magról nevelésbe, jó eséllyel sikerrel fog járni!
