Akár kora tavasszal is vethető szabadföldbe a petrezselyem magja. Fontos, hogy napos helyre ültessük, hogy levelei mélyzöldek legyenek.
A petrezselyemfélék Európa-szerte elterjedt növények. A metélőpetrezselyem (Petroselinum crispum convar. foliosum) vagy levélpetrezselyem abban különbözik a gyökérpetrezselyemtől, hogy rövid, többnyire elágazó, konyhai használatra alkalmatlan gyökeret fejleszt, de sok levelet képez, amelyek kevésbé telt ízűek, de nagyon tetszetősek. Utóbbi tulajdonságának köszönheti népszerűségét a modern gasztronómiában.
A kétéves növény az első nyarát a többszörösen összetett, erősen fodros levelek fejlesztésére fordítja: ezek saláták és húsételek díszítésére, a ételek ízének kiemelésére használhatók. A sötétzöld levélkoronából a második év tavaszán virágszár nő. A kertben termesztett példányok virágait ritkán látjuk, mert a növényeket az első év végéig - a levelek folyamatos vágásával – felhasználjuk és minden évben újra vetjük.
A petrezselyem magja hidegre nem érzékeny, de lassan csírázik, ezért igen kora tavasszal lehet elvetni.
A magok csírázását meggyorsíthatjuk azzal, ha egy éjszakára vízben áztatjuk őket, majd a megszikkasztott magokat gondosan előkészített, komposzttal és kevés érett istállótrágyával feljavított ágyásba vetjük. A talajjal szemben nem nagyon igényes, de feltétlenül napos helyet keressünk a számára, mert a napfény segíti elő a sötétzöld levelek bőséges képződését.
A március elején elvetett petrezselyem tövekről már májusban szedhetünk leveleket. Ha ősszel cserépbe ültetünk néhány tövet és a konyhaablakban, világos helyen tartjuk őket, akkor egész télen lesz friss hajtásunk. A magokat júniusban is vethetjük.
A metélőpetrezselyem fodros levelei a virágágy szélén vagy a kerti út mellé ültetve is jól mutatnak. A növény gyökerét olykor kártevők támadják meg, amelyek féken tartásával nem érdemes vesződni. Addig szedjük a leveleket, amíg fejlődnek, azután dobjuk ki a tövet és néhány évig ne ültessünk ugyanarra a helyre gyökérzöldséget.
