Mi ez az iszonyatos bűz?
A ginkgo, ginkó, halfarkfa vagy páfrányfenyő (Ginkgo biloba) egy több mint 180 millió éves, ősi fafaj. Élő kövület, amelynek nincsenek közeli rokonfajai. Még a jégkorszakot is túlélte. Ázsiában megbecsült fa, sok helyen található templomkertekben, parkokban, a buddhista szerzetesek előszeretettel gondozzák. Európába 1738-ban hozták be Kínából.
Lombhullató, jellegzetes, szép, legyezőszerű levelekkel díszít. Tavasztól őszig szedhető leveleit gyógyászati célokra hasznosítják, így az agy vérellátásának zavarai, szédülés, fülzúgás, hallásgyengülés gyógyítására. A vélekedés szerint jótékonyan hatnak a visszértágulatra, aranyérre és a lábfekélyre is, valamint a szellemi teljesítőképességet is javítja a kivonata.
Amikor érik a mag
Különösen a városokban, a parkokban található ginkgofáknál ismert a probléma: már messziről iszonyatosan bűzlik. Ősszel nagyon kellemetlen, átható szag terjenghet az utcákon, amit a laikusok nem tudnak mire vélni. Hányás? Ürülék? A bűzt a nőivarú ginkgofák árasztják, egészen pontosan a magot körülvevő magköpenyből származik, amely vajsavat tartalmaz.
A ginkgo kétlaki növény: azaz tisztán női és hímivarú fákat találunk. A nőivarú példány ősszel zöldes-sárga, gyümöcsszerű terméseket hoz, ezek érett állapotban nagyon kellemetlen szagúak. Ennek oka az, hogy a magköpenyek kapron-, valerián- és a már említett vajsavat tartalmaznak.
Azonban csak így valósul meg a ginkgo megtermékenyítési folyamata, amely rendkívül összetett és szinte egyedülálló a természetben. A szél útján közvetített pollenből szabadulnak fel a hímivarsejtek, amelyek aktívan keresik a női magkezdeményeket, nem utolsósorban a szag által. Így találnak rá az érett, többnyire felszakadt, fa alatt fekvő magokra – amelyek nemcsak büdösek, de legtöbbször a járdát is csúszóssá teszik.
A ginkgo egy rendkívül alkalmazkodó, kevés követelményt támasztó, minimális ápolást igénylő faj, amely még a szennyezett levegőjű városokat is bírja. Szinte soha nem éri őket fertőzés, nem támadják meg a kártevők sem. Valóban ideális városi, utcai fa – ha a zavaró szagot nem számítjuk.
Éppen ezért a kertészek igyekeznek kizárólag hímivarú virágokat hozó fákat ültetni a városokba. A probléma azonban az, hogy kb. 20 évre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön: a növényünk női vagy hímivarú-e. A nemek tisztázáshoz szüksége lenne a magvak költséges és összetett genetikai vizsgálatára. Amikor pedig kiderül, hogy a fa nőivarú, sajnos gyakran ki kell vágni – a lakosok egyszerűen nem bírják elviselni a vele járó kellemetlenségeket.
