Vannak mérgező részei az akácnak, és hosszú távon a gyógyhatása se egyértelmű.
Észak-Amerikából származó, nálunk a házak körül, parkokban, sokfelé elterjedt, ültetett növény. Az Alföldön mint erdei fa is meghonosodott.
A fa kérge vastag, sötétbarna vagy szürke, barázdált, akár 10-20 méter magasra is megnő. Ágai, gallyai simák, kiterjedt, ritkás koronát alkot. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék tojásdad alakúak. Virágzata pillangós virágokból áll, lelógó fürtű, fehér színűek, melyek a levelek hónaljában nőnek. A kellemes illatú virágai lombfakadás előtt május-júniusban nyílnak. Termése barna színű, lapos, bőrnemű hüvely, vese alakú maggal.
A fa kérge és kisebb mennyiségben a magja erősen mérgező hatású fehérjéket tartalmaz. Legfontosabbak a phasin és a robin. Mindkettő főleg az ereket és a vörösvértesteket károsítja. A robin hőérzékeny, főzéskor részben elbomlik.
A virágok enyhe helyi és központi idegrendszeri izgató hatásúak.
A fában sárga festékanyag, a virágokban illóolaj található. Aromaanyagait az élelmiszeripar és az illatszeripar alkalmazza.
A népi gyógyászatban a szárított virágokból készült forrázatot izzasztóként és vizelethajtóként használják. Hosszabb ideig való alkalmazása óvatosságra int.
Mérgezés fennállása esetén hasi fájdalmak, szélgörcsök, izgatottság, nyugtalanság, görcsök, majd tompultság jelentkezhet. A bőr, a nyálkahártyák és a nyelv sárgás színűvé válhat.
