Szinte minden gyümölcsből otthon is készíthető bor, ráadásul egyszerűen. Lássuk, hogyan megy a csipkebogyó, alma, ribizli feldolgozása.
Vízszintes 1., négy betű: bor készül belőle.
Az iménti keresztrejtvény-részlet valószínűleg gondolkodóba ejtené a magyar közönséget, nálunk ugyanis a borról szinte mindenkinek a szőlő jut eszébe. Pedig almából és egyéb gyümölcsből a világ sok országában készítenek bort, nemcsak a finom ital kedvéért, hanem szórakoztató időtöltés gyanánt is.
Az angolszász kultúrkör híres almabora (melyet cidernek hívnak) például épp annyira kedvelt, mint máshol a szőlőbor. Németországban áfonyából, homoktövisből és még sok más érdekes bigyóból (elnézést: bogyóból) készítenek kellemes borokat. Magyarországon, az alma országában meglepő módon nem alakult ki a gyümölcsbor-készítés és -fogyasztás hagyománya. Pedig sokan vagyunk, akik nem utasítanánk vissza - már csak emberi kíváncsiságból sem - egy pohár körtéből, ribizliből vagy meggyből készült bort. Arról nem is beszélve, hogy a gyümölcsbor elterjedése mennyire felpezsdítené a gasztronómiánkat egyelőre még domináló pörköltszaft-káposzta vertikumot.
Miből legyen?
Lássuk, hogyan próbálkozhatunk otthon! Ha van a kertünkben gyümölcsfa, annak termését is felhasználhatjuk, ha nincs, akkor irány a piac. Ha most belefogunk a borgyártásba, karácsonyra már saját készítésű gyümölcsborral lephetjük meg barátainkat.
Gyümölcsbor készítésére sokféle gyümölcsöt fel lehet használni, a lényeg, hogy levet tudjunk belőle facsarni. Az almatermésűekből - így almából, körtéből -, bogyósokból (szeder, ribizli, áfonya, csipkebogyó) és csonthéjas gyümölcsökből (meggy, szilva) készítenek általában gyümölcsbort. Természetesen a gyümölcsöket vegyesen is használhatjuk. A gyümölcsön kívül nincs szükségünk semmilyen olyan eszközre, amely egy háztartásban ne fordulna elő.
A művelet
Alma
Az almabornál minden kilogramm gyümölcshöz egy kiló cukrot és öt liter vizet számítunk. Az almából el kell távolítani a magházat, a férges és ütődött részeket, a héj azonban maradhat. Mosás után nagy lyukú reszelőn lereszeljük vagy húsdarálón ledaráljuk a gyümölcshúst, majd elővesszük a nagymama öt literes befőttesüvegét és beleöntjük a pépet.
A cukrot oldjuk fel vízben és öntsük rá az almára. A befőttesüveg száját konyharuhával fedjük le. Az erjedés (szakszóval: forrás) szobahőmérsékleten 8-10 napig tart. Ha kissé megkavarjuk a levet és már nem habzik, biztosak lehetünk abban, hogy az erjedésnek vége. Ugyanakkor, ha továbbra is a gyümölcsön tartjuk a levet, illetve ha nem megfelelően tiszta edényeket használtunk, fennállhat az ecetesedés veszélye. Miután az erjedés lezajlott, szűrjük át a folyadékot egy sűrű szitán vagy tiszta konyharuhán, majd öntsük vissza az üvegbe és tartsuk benne egészen addig, míg le nem tisztul és az érés be nem fejeződik. Ez körülbelül egy hónap után következik be.
Ezután lehet az elkészült bort lefejteni, üvegekbe tölteni, majd jól bedugaszolni. Fontos, hogy új parafa dugót használjunk. A csírátlanítást dunsztolással végezzük, melynek lényege, hogy az üvegeket maximum 60°C-on tartjuk 4-5 órán át. Így a bor legalább egy-két évig biztosan nem fog megromlani. Ha kész, azonnal fogyasztható. A gyümölcsbort nem érdemes sokáig érlelni, mert csak öregszik. Ugyanilyen módszerrel és cukor-víz adaggal készíthetünk bort körtéből, meggyből, szilvából és ezek keverékéből is. A készítés során "vérszagra gyűl az éji vad", vagyis hihetetlen sebességgel találják meg a muslincák leendő borunkat. Éppen ezért soha se hagyjuk lefedetlenül a készítményt.
Akinek van kedve és ideje, saját címkét is gyárthat, ragaszthat az üvegekre. A palack száját kívülről bevonhatjuk alufóliával.
Ribizli
A ribizlibor készítéséhez legalább négy-öt hónapra van szükség. A fenti eljárás itt is érvényes, csupán a különbségeket említem meg. Egy kiló ribizlihez ugyanennyi cukrot és három liter vizet kell adni. A forrás másfél hónapig tart, az érlelés további egy hónapig. Ezt követően három hónap múlva fogyasztható.
Csipkebogyó
A csipkebogyóbor C-vitamin tartalma igen magas, ezért a belőle készített ital a téli hónapokban jelentős vitaminforrásunkká válhat. Egy kiló csipkebogyóhoz ugyanannyi cukorra és két és fél liter vízre van szükség. A csipkebogyó akkor jó, ha a dér már megcsípte. Október végétől gyűjthető a természetben vagy vásárolható a gyógynövényboltokban.
A csipkebogyó - más néven hecsedli - a rózsa termése. Szinte minden vadrózsa bogyója gyűjthető, azonban a nemesített rózsáké erre a célra nem alkalmas. Gyűjtésnél nagyon figyeljük, hogy honnan szedjük. Forgalmas út mellől sohasem szabad, hiszen így több ólmot viszünk a szervezetünkbe, mint C-vitamint. Nincsen rózsa tövis nélkül: vigyünk magunkkal kesztyűt. Az elkészítési mód itt is hasonló az almaboréhoz. A csipkebogyó szárát és vackát (ez a virágmaradvány) távolítsuk el. A különbség az, hogy itt a cukrot forró vízben oldjuk fel, majd ezt langyosan öntjük rá a gyümölcshúsra. A forrás befejeztét itt is a habzás megszűnésével állapítjuk meg, majd legalább egy hónapig érleljük.
A meggybort korábban már részleteztük. Aki máshogy készíti a gyümölcsbort, írja meg a hozzászólásokban! Kíváncsiak vagyunk minden receptre, módszerre!
