Játsszunk egy kegyetlent: képzeld el, hogy a kertedből csak három növény maradhat. Nem háromféle ágyás, nem három kategória, és nem az a trükk, hogy „a fákat egy növénynek számoljuk”. Három növény. Pont.
A Hobbikert Facebook-oldalán ezt a kérdést tettük fel az olvasóknak, és hamar kiderült, hogy ez sokkal nehezebb feladat, mint elsőre hangzik. Volt, aki azonnal rávágta a választ, más alkudozni kezdett a szabályokkal, és olyan is akadt, aki közölte: ilyen játékban egyszerűen nem vesz részt. A kommentek alapján ráadásul nagyon jól látszik, mi az, amit valójában a legfontosabbnak tartunk egy kertben.
Nem feltétlenül a legritkább növényt. Nem is mindig azt, amelyik a legtöbbet terem. Sokszor inkább azt, amelyik árnyékot ad, emléket őriz, élelmet biztosít, vagy egyszerűen annyira hozzátartozik a kerthez, hogy nélküle már nem is lenne ugyanaz a hely.
A gyümölcsfák nagyon erősen szerepeltek
Ha a válaszokból általános mintát kellene kiemelni, a gyümölcsfák biztosan ott lennének az első helyek egyikén. Dió, cseresznye, meggy, alma, körte, kajszi, őszibarack, birs, füge és szilva is újra és újra felbukkant.
Ennek van egy nagyon praktikus oldala. Egy jól megválasztott gyümölcsfa nemcsak szép, hanem évekig vagy akár évtizedekig teremhet. Árnyékot ad, élőhelyet nyújt madaraknak és rovaroknak, közben pedig minden évben visszatérő hasznot biztosít.
Ha tényleg csak három növény maradhatna, sokan ösztönösen olyat választanának, amely több feladatot is ellát egyszerre. Egy nagy cseresznyefa például tavasszal virágzik, nyáron árnyékot ad, termést nevel, madarakat vonz, és még karaktert is ad a kertnek.
Ez már majdnem csalás.
De teljesen érthető csalás.
A diófa: árnyék, termés és emlék egyetlen növényben
A dió különösen sok hozzászólásban előkerült. Nem véletlenül, hiszen egy idősebb diófa szó szerint meghatározhatja az egész kertet. Nyáron hatalmas árnyékot ad, ősszel termést, és gyakran generációkon keresztül ugyanott áll.
Több válaszban érezhető volt, hogy a választás nem pusztán praktikus. Egy régi fa sokszor családi emlék, a ház történetének része. Volt, aki régi otthonából mentett át növényeket, más olyan fákat említett, amelyek már évtizedek óta a kertben vannak.
Ilyenkor három növényt kiválasztani nem kertészeti feladat.
Inkább családi döntőbizottság.
„Fát, bokrot, füvet” – amikor valaki kijátssza a rendszert
Természetesen rögtön megjelentek a szabályértelmezés mesterei is. Volt, aki egyszerűen azt írta: fa, fű, bokor. Más három egész kategóriában gondolkodott, vagy megpróbálta egyetlen választás alá besorolni a fél kertet.
Ez minden játékban bekövetkezik, ahol kertészeket megpróbálunk korlátozni.
Ha azt mondjuk, három növény, valaki biztosan visszakérdez: három egyed vagy három faj? A következő pedig már azon gondolkodik, hogy vajon a sövény egy növénynek számít-e.
A kommentfolyam egyik legjobb üzenete éppen az volt: „csak három lehet”.
A kertbarát válasza pedig nagyjából az: majd meglátjuk.
A rózsa még egy kegyetlen játékban is túléli
A rózsa szintén feltűnően sok válaszban szerepelt. Akadt, aki három különböző rózsát tartana meg, más gyümölcsfa vagy fűszernövény mellé választaná.
Ez jól mutatja, hogy a hasznosság nem minden. Ha tényleg csak három növény maradhatna, sokan akkor sem mondanának le arról, hogy legyen valami, ami egyszerűen csak gyönyörű.
A rózsa ebből a szempontból erős versenyző. Hosszú életű lehet, sok fajtája hosszan virágzik, illatos, látványos, és gyakran érzelmi jelentősége is van.
A kert ugyanis nem kizárólag élelmiszer-előállító üzem.
Ha csak krumpli, hagyma és paprika maradna benne, legalább vacsora lenne.
De lehet, hogy kevésbé lenne kedvünk kiülni.
Leanderből akár mind a három helyet elfoglalnák
Volt olyan olvasó, aki egyszerűen három leandert választott. Ez elsőre talán szélsőségesnek tűnik, de aki leanderrajongó, pontosan érti.
A leander látványos, hosszú ideig virágozhat, nyáron mediterrán hangulatot ad, és különböző színű fajtákkal három növényből is egészen komoly virágos világ teremthető.
Igaz, télen ez a választás rögtön felvet egy következő kegyetlen kérdést:
Hol teleltetjük mind a hármat?
De ezt majd egy másik játékban.
A füge meglepően népszerű túlélőjelölt
A füge rengeteg válaszban feltűnt. Gyakran gyümölcsfák, rózsa, hortenzia vagy fűszernövények mellett szerepelt, és ez érthető választás.
Jó helyen nagy bokorrá vagy kisebb fává fejlődhet, árnyékot adhat, különleges lombja van, és természetesen a termése miatt is szeretjük. Az utóbbi években egyre több magyar kertben válik megszokott látvánnyá.
A füge ráadásul tipikusan az a növény, amely egyszerre dísz- és haszonnövény.
Ha csak három helyünk van, az ilyen kettős ügynökök komoly előnyben indulnak.
Zöldségekből a paradicsom az egyik nagy favorit
A haszonnövények között a paradicsom különösen erősen szerepelt. Többen paprikával, uborkával, hagymával, burgonyával vagy más zöldséggel együtt választották.
Ennek valószínűleg nem kell hosszú magyarázat. A saját paradicsom íze az egyik legerősebb érv amellett, hogy az ember egyáltalán veteményest tartson.
Ha csak három növény maradhat, a paradicsom ráadásul jó stratégiai választás. Hosszabb időn át teremhet, rengeteg fajtája van, frissen, főzve és tartósítva is használható.
A kérdés persze az, hogy egyetlen paradicsomtő számít-e egy növénynek.
Itt már megint kezdünk veszélyesen közel kerülni a szabályértelmezéshez.
Krumpli, hagyma, paprika: „legalább főzni lehessen belőle”
Az egyik legpraktikusabb válasz nagyjából így szólt: krumpli, hagyma és paprika, mert ezekből már legalább lehet valamit főzni.
Nehéz ezzel vitatkozni.
Ez a választási stratégia teljesen más, mint amikor valaki rózsát, magnóliát vagy japán juhart mentene. Itt nem az érzelmi vagy esztétikai érték az elsődleges, hanem az, hogy a három növény ténylegesen hasznos legyen.
Ha egy képzeletbeli kerti világvégére készülünk, valószínűleg ez a kategória teljesít jobban.
Bár három növénnyel azért elég monoton lenne az étlap.
A fűszernövények is bekerültek az elit háromba
Bazsalikom, menta, lestyán és más fűszernövények is szerepeltek a válaszok között. Ez elsőre meglepő lehet, hiszen ha csak három növény maradhat, miért áldoznánk egy egész helyet valamire, amiből csak néhány levelet használunk?
Azért, mert kevés helyen elférnek, sokszor hosszú ideig szedhetők, és meglepően sok ételhez adnak ízt. Egyetlen bokrosodó fűszernövény ráadásul rengeteg hajtást adhat.
A menta különösen biztos választás.
Ha egyszer bekerül a kertbe, lehet, hogy a játék végére nem is három növényünk lesz.
Hanem csak menta.
Árnyékot adjon – sokaknál ez fontosabb volt, mint hogy teremjen
Nagyon érdekes válaszok voltak azok, amelyekben nem konkrét növényfaj, hanem egy funkció jelent meg: bármi, ami árnyékot ad.
Ez jól mutatja, mennyire fontos szerepe van a fáknak és nagyobb bokroknak a kertben. Egy árnyékadó növény nemcsak önmagáért értékes, hanem az egész környezetet megváltoztatja. Hűvösebbé teszi a talajt, mérsékli a nyári hőterhelést, pihenőhelyet ad, és alatta más növények is élhetnek.
Ha csak három növény maradhatna, egy nagy fa valójában nem egyetlen szereplő lenne.
Hanem fél kert.
„Mindegyik” – a legnépszerűbb szabályszegés
Több olvasó egyszerűen megtagadta a választást. „Mindegyik.” „Nem játszom.” „Ilyen kegyetlent nem játszunk.” „Akkor ez lenne a világ vége.”
Talán ezek a legőszintébb válaszok.
Aki kertet épít, általában nem három különálló növényt szeret. Éppen az a lényeg, hogy sokféle növény éljen együtt: legyen magas és alacsony, ehető és díszítő, örökzöld és lombhullató, korán virágzó és későn nyíló.
Egy három növényre csökkentett kert inkább gondolatkísérlet.
És a kertbarátok pontosan azért szenvednek tőle, mert ösztönösen tudják: a kert szépségének nagy része a sokféleségből születik.
Volt, aki 120 fát szeretne egyetlen választásként elszámolni
Az egyik különösen bájos válasz egyszerűen ennyi volt: fák – 120 darab.
Ez tulajdonképpen tökéletesen összefoglalja a kertészeti szabályértelmezést.
Három növényből az első legyen „fa”.
Hogy abból történetesen van százhúsz?
Részletkérdés.
Mások hasonlóan gondolkodtak egész növénycsoportokban: gyümölcsfák, zöldségek, virágok. Ha a szabályokat elég kreatívan értelmezzük, végül mégis megmenthető az egész kert.
A kertészek nem véletlenül jók a problémamegoldásban.
A régi, örökölt növényeknél nincs racionális döntés
A kommentek egyik legérdekesebb része az volt, amikor valaki nem egyszerűen növényfajt nevezett meg, hanem azt is elmondta, miért pont azt mentené. Volt olyan választás, amely régi családi házból átmentett növényekhez kötődött, másnál hosszú évek óta meglévő fák számítottak érinthetetlennek.
Ilyenkor a növény már nem lecserélhető kerti elem.
Története van.
Lehet egy fa botanikailag teljesen hétköznapi, mégis fontosabb minden ritkaságnál, ha a nagyszülő ültette, gyerekkorunk óta ismerjük, vagy egy régi otthonból vittük tovább.
Ha csak három maradhatna, az ilyen növényeknek hatalmas előnyük lenne.
Az érzelmi érték ugyanis nem szerepel az árjegyzékben.
Van, aki kifejezetten méhbarát módon választana
A levendula is felbukkant, ráadásul olyan indokkal, hogy a méhek miatt maradna. Ez különösen érdekes, mert megmutatja, hogy egyesek nemcsak saját igényeik alapján választanak.
Egy jó kertben a növények nemcsak nekünk szolgáltatnak virágot, árnyékot vagy termést. Táplálékot és élőhelyet is biztosíthatnak rovaroknak, madaraknak és más állatoknak.
A levendula hosszú virágzásával sok beporzót vonzhat, miközben szárazabb, napos helyen is jól teljesíthet, ha a talaj megfelelő.
Vagyis ha három növényből kell ökoszisztémát építeni, nem rossz jelölt.
A dísznövényes tábor sem hátrált meg
Magnólia, hortenzia, japán juhar, selyemmirtusz, mocsári hibiszkusz, pünkösdi rózsa, díszcseresznye, nyári orgona – a listából világosan látszik, hogy sokan nem mondanának le a puszta szépségről akkor sem, ha csak három választásuk lenne.
Ez egy fontos kertészeti igazságot mutat meg. A növény értékét nem csak az határozza meg, ehető-e.
Egy virágzó cserje minden tavasszal vagy nyáron olyan élményt adhat, amelyért önmagában érdemes megtartani. Ráadásul sok dísznövény egyben rovarokat is táplál, árnyékot ad vagy struktúrát teremt a kertben.
Az a növény tehát, amely „csak szép”, valójában gyakran ennél jóval többet tud.
Van, aki még a tarackot is megmentené – igaz, teljesen más okból
A humor természetesen itt sem maradt el. A válaszok között felbukkant tarack, muhar és más olyan növény is, amelyet a legtöbb kertész inkább eltávolítani szeretne.
Az indok ironikusan egyszerű: ezek gondozás nélkül is remekül érzik magukat.
Ha tényleg az lenne a feladat, hogy három növény biztosan életben maradjon, a gyomok kétségtelenül komoly versenyelőnnyel indulnának.
Nem kell öntözni.
Nem kell metszeni.
Nem sértődnek meg.
Sőt, általában még akkor is visszajönnek, amikor kifejezetten megkérjük őket, hogy ne.
Mit árul el rólunk a három választott növény?
Ez a játék végül sokkal kevésbé szól növényekről, mint elsőre gondolnánk.
Aki diót, almát és barackot választ, annak fontos lehet a termés és a hosszú táv. Aki rózsát, hortenziát és magnóliát mentene, valószínűleg nem akar szépség nélkül kertet. Aki paradicsomot, hagymát és paprikát választ, nagyon gyakorlatias. Aki három öreg fát tartana meg, könnyen lehet, hogy emlékeket ment.
És aki azt válaszolja, hogy „mindet”, annak egyszerűen sikerült megértenie a kérdés lényegét.
Mert egy kertben ritkán az a legjobb növény, amely önmagában a legtöbbet tudja.
Az egész együtt működik.
Ha mégis választani kellene, milyen szempontok alapján érdemes?
Ha ezt a játékot nemcsak szórakozásként, hanem kerttervezési gyakorlatként nézzük, meglepően hasznos lehet. Kiderülhet belőle, mely növények adják számunkra a legtöbbet.
Érdemes végiggondolni, hogy egy növény:
- ad-e árnyékot vagy kellemes mikroklímát;
- terem-e valamit;
- fontos-e beporzóknak vagy más élőlényeknek;
- szép-e több évszakban is;
- mennyi gondozást kér;
- illik-e a kert adottságaihoz;
- van-e személyes története.
Ha egy növény ezek közül többet is tud, jó esélye van arra, hogy az ember képzeletbeli mentőcsónakjára kerüljön.
A végén mégis az derül ki, hogy három egyszerűen kevés
A Hobbikert olvasóinak válaszai között voltak gyümölcsfák, zöldségek, rózsák, leanderek, fűszernövények, hortenzia, füge, szőlő, díszfák és még néhány szándékosan becsempészett gyom is. De a leggyakoribb reakció talán nem is valamelyik növény volt.
Hanem a tiltakozás.
Mert aki évek alatt felépített egy kertet, annak egy fa nem pusztán fa, a rózsa nem pusztán rózsa, a füge pedig nem egyszerűen egy növény a kerítés mellett. Együtt alkotják azt a helyet, amelyhez kötődünk.
Ezért a játék tényleg kegyetlen.
Ha valaha valóban csak három növény maradhatna, talán sokan pont úgy reagálnánk, mint az egyik hozzászóló:
„Na, ilyet nem játszunk.”
És valószínűleg titokban megpróbálnánk még legalább hetvenkilencet elrejteni valahová.
