Akinek nincs otthon szilvafája, az általában szeretne egyet ültetni. Aki nem szeretne, az olvasson tovább, hátha megkívánja.
Szeptember különleges hónap: vége van a nyári vakációknak, megnyílnak az óvodák kapui, megkezdődik az iskolákban a tanítás, gazdagabb műsorral jelentkezik a tévé, parádés előadásokat ígérnek a színházak. A kertészkedők számára ennek a hónapnak a legértékesebb ajándéka az, hogy ilyenkor érik a legtöbb szilvafajta gyümölcse.
Szinte a vérünkben van...
Az 1940-ben tartott országos gyümölcsfa-számlálás adatai szerint ebben az időben még az ország összes gyümölcsfáinak a 35%-át a szilvafák adták. Azóta persze alapvető változások történtek a gyümölcstermesztés területén is, de a szilva változatlanul a legnépszerűbb és legtöbbet fogyasztott gyümölcs maradt. Ebben nagy része van annak, hogy a szilva gyümölcsét nemcsak frissen, de többféleképpen feldolgozva is fogyasztjuk, szinte egész éven át. A szilva nem csupán étkezés utáni csemege, hanem magas cukor-, értékes szerves sav-, vitamintartalma miatt fontos eleme a korszerű táplálkozásnak is.
Szilvalekvár-főzés hagyományos módra
Még élénken emlékszem arra, amikor szinte minden vidéki háznál fontos program volt a szilvalekvár főzése. A katlanházat a szabadban, vagy valamilyen fészer védelmében állították fel¸ a szilvát már az előző napon megmosták és kimagozták és kora reggel megkezdődött az üstben a lekvár főzése. A nyersanyagot jellegzetes, L-alakú lekvárfőző fakanállal folyamatosan kevergették, nehogy lekozmáljon és nyolc-tíz óra hosszan főzték, mindaddig, amíg homogén, kellő sűrűségű anyaggá nemesedett, amelyet kisebb-nagyobb, zsírpapírral gondosan lekötözött edényekbe töltve a kamra polcaira tehettünk. A lekváros kenyér a falusi iskolás gyerekek leggyakoribb és legkedveltebb tízóraijának számított!
Magnemes fajta is van!
A hazai szilvatermés zömét a Besztercei szilva adta. Ez egyike a valódi őshonos (endemikus) gyümölcsfajtáknak és a jelenleg termelt gyümölcsfajták között az egyetlen, ú.n. magnemes, ami azt jeleni, hogy a fáról, éretten lehulló gyümölcs magjából kikelő csemete – fává cseperedve – éppen olyan értékes gyümölcsöt érlel, mint az az anyafa, amely az érett gyümölcsöt elhullatta!
A legjobb szilvatermő vidékek
A különböző szilvafajták az egész országban elterjedtek, de azért vannak jellegzetes szilvatermő tájak is, különösen a folyók árterületén. A Besztercei szilva mellett ősi fajták a lószemű, a vörös, a penyigei, de ide tartozik a déli tájakról származó és a faiskolák leggyakoribb alanya a mirabolán-szilva is. Közös jellemzőjük, hogy szerény igényűek. A termelők sokáig azt tartották, hogy a szilva olyan a gyümölcsök között, mint a birka a háziállatok sorában: vagyis igénytelen. Pedig az igazság az, hogy a szilvafák nem igénytelenek, hanem nagyon türelmesek! Megélnek és teremnek külterjes körülmények között is, de bőségesen meghálálják a gondozást, a korona télvégi ritkítását, a tápanyag-ellátást és a növényvédelmet. A legutóbbi különösen fontos, mert a hazai Besztercei szilvafa-állomány súlyosan fertőzött a Sharka vírussal, amelynek hatására a gyümölcstermés évről-évre csökken és a fák idő előtt kipusztulnak. Ezért szilvacsemetét csak szigorúan ellenőrzött faiskolákból ajánlatos beszerezni és a betegnek nyilvánított fákat – nehogy a többit megfertőzzék – ki kell vágni! Mégis hiba volna felhagyni a Besztercei-szilva telepítésével, mert ennek a fajtának az ízével, zamatával az egyéb fajták nem vehetik fel a versenyt.
Nem csak a lekvár a finom!
A friss fogyasztás és a lekvárfőzés mellett igen jelentős tartósítási módszer az aszalás, amely – sajnálatosan – igen lassan növekszik, a szilvacefréből készült pálinkafőzés viszont gyarapodik. A bölcs háziasszonyok pedig igen értékes ételeket (szilvás gombóc, szilvásderelye, bejgli, turmix stb.) készítenek belőle.
A szeptemberben szüretelt szilvafajták száma folyamatosan növekszik. A kiskertekben nagyon hasznosnak bizonyultak az egyéb, kékszínű szilvafajták (Olasz kék, Stanley) és bizonyára kedveltek lesznek a terjedőben levő, nagy szemű, japán szilvafajták is.
