A címből is következik, hogy több muskátlifaj is létezik. Lássuk, melyek ezek!
Az alábbi rövid útmutató remélhetően segít eldönteni, kinek melyik igazából a kedvence és melyiket szeretné a leginkább otthonában nevelgetni.
Szinte nincs olyan kertész, aki ellent tudna állni a muskátlinak. Előbb-utóbb valamennyien beszerzünk egyet vagy szeretteink meglepnek vele, így szerencsés közelebbről is megismerkednünk ezzel a közkedvelt növénnyel. Legyen szó akár a hagyományos, klasszikus, mindenki által ismert fajról, a szobanövényként is tartható társairól, vagy éppen a különleges leveleiért becsben tartott ritkaságokról, egy közös mindenképpen van bennünk: minden tavasszal és nyáron páratlan módon díszítik a környezetünket és varázsolják el az érzékszerveinket. Következzen tehát a négy fő típus.
Közönséges muskátli
Nem meglepő módon ez a muskátlitípus a legnépszerűbb és legelterjedtebb nálunk. Tudományos elnevezése: Pelargonium x hortorum; a szubtropikus éghajlatú Dél-Afrikában őshonos, akár 3 méter magasra is növő Pelargonium zonale nemesített változatait nevezzük így.
Közös jellemzőjük a nagy, gömb alakú virágzat. Magyarországon rendszerint egynyári növényként ültethető. A nálunk délebbre fekvő, enyhe telű vidékeken a növény a szabadban is átvészeli a hideg hónapokat, így ott évelőként is tartható.
Növényárudákban, kertáruházakban a legnagyobb, legszínesebb választékot ebből a típusból fogjuk találni. A nyári hónapokban kiültethetjük a virágágyásokba, de erkélyen, teraszon cserepekben, virágládában, dézsában is remekül fejlődik. A napos-félárnyékos fekvés az optimális számára, a legnagyobb ellensége pedig a túlöntözés.
Futómuskátli
A futómuskátli (Pelargonium peltatum) a következő a muskátlik népszerűségi listáján. Megjelenésében eltér a közönséges muskátlitól, olyannyira, hogy egyesek egyenesen a muskátlitól eltérő növénynek hiszik.
A futómuskátli vastag, merev, fényeszöld levelei némileg a borostányra emlékeztetnek. A közönséges muskátli felfelé törő, labdaszerűen gömbölyű virágzatától eltérően a futómuskátli virágzata kecsesebb, aláomló, köszönhetően a faj csüngő, elterülő habitusának. Éppen ez a tulajdonsága teszi ideálissá ezt a fajt arra, hogy virágládába, akasztós kosarakba ültetve díszítsék a lakóhelyünket. A virágfejek kisebbek, így a legszebb hatást akkor érhetjük el, ha csoportosan több tövet ültetünk egymás mellé. A futómuskátli számára a nyirkos talaj és a szűrt napfény az ideális. A legforróbb hónapokban egy kis árnyékos sem vet meg.
Illatos muskátli
Az illatos muskátlit (Pelargonium x domesticum) elsősorban páratlanul finom illatú leveleiért tartják. Virágzata az előbbi fajokéhoz képest kicsi. Leveleinek formája lehet kerek, szélük csipkézet vagy fűrészes. A levelek illata a megtévesztési hasonlíthat például az alma illatára, a citromra, mentára, rózsára, csokoládéra vagy éppen a szúnyogriasztó hatásáért kedvelt citronelláéra. Konténeres növényként hasonló feltételek mellett tartható, mint a közönséges muskátli.
Angol muskátli
Bár igaz, hogy a muskátli a segítségünkkel szobanövénnyé is előléphet, köszönhetően annak, hogy virágládában egy napos verandán vagy hasonló jellemzőkkel bíró zárt helyiségben gond nélkül áttelel, az angol muskátli az igazi szobanövény-muskátli. További ismert elnevezései: Martha Washington, Lady Washington muskátli. Virágzata általában kétszínű, és a hűvösebb időjárást kedveli. Megfelelő gondozás mellett akár évtizedekig gyönyörködhetünk benne.
Korábban írtunk róla:
Így tedd el a futómuskátlit télire
