Bár jól tűri az ügyetlenkedéseinket, nem árt ismernünk az igényeit.
A zöldike vagy más néven csüngő csokrosinda (Chlorophytum comosum) a legalkalmazkodóképesebb, legkönnyebben tartható cserepes szobanövényeink egyike. Hálás növény, amit a gyakorlatban azt jelenti, hogy gond nélkül megél a legeltérőbb környezeti viszonyok között, miközben csupán kevés számottevő probléma adódhat vele. Jellegzetes látványt nyújtanak az anyanövényről alácsüngő apró sarjnövények, amelyekkel könnyen szaporítható. Létezik zöld, illetve tarkalevelű, csíkos változata is, bájos virága pedig kicsi, fehér.
A legfontosabb tudnivalók a zöldike gondozásához
Szerencsére a zöldike gondozása nem igényel különösebb szakértelmet. Meglehetősen szívós, edzett növény, amely kiválóan tolerálja, ha esetleg nem hozzáértően bánunk vele. Éppen ezért a zöldfülű kertészek részéről is kiváló választás.
Ha kedvezni szeretnénk a növénynek, mindenképpen jó vízáteresztő képességű ültetőkeverékbe ültessük, a cserepét pedig világos, szűrt fénnyel megvilágított helyre állítsuk. Öntözzük bőségesen, de ne hagyjuk, hogy pangó vízben álljon, mivel ez hamar gyökérrothadáshoz vezethet. Talán meglepően hangzik, de jobb, ha két öntözés között hagyjuk a zöldike földjét szinte teljesen kiszáradni.
A zöldike gondozása során vegyük figyelembe, hogy az alacsonyabb (13-18°C-os) hőmérsékletet kedveli. Jól viseli – sőt időnként még kifejezetten jót is tesz neki – ha a lombját teljesen visszavágjuk.
Lehetőleg ne várjuk meg, hogy a gyökérzete teljesen benője a cserepét; már azelőtt ültessük át nagyobb cserépbe, mielőtt a nagy, vastag gyökerek láthatóvá válnának és nehézkessé tennék az öntözést.
A zöldike további nagy előnye, hogy meglehetősen egyszerű a szaporítása. Ez egyrészt történhet az anyanövény tőosztásával, illetve az alácsüngő sarjak leválasztásával és elültetésével.
A zöldike sarjnövényei
Ahogy tavasszal egyre nő a napsütéses órák számra, úgy kezd a zöldike virágokat hozni, amelyekből végül sarjnövények fejlődnek ki. Ez azonban nem feltétlenül történik meg minden esetben, mivel rendszerint csak a kifejlett és elegendő tartalék energiával rendelkező példányok képesek sarjnövényeket fejleszteni. A növénykéket vízben vagy földben egyaránt kigyökereztethetjük, bár a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy biztosabb eredmény, azaz a gyökérképződés erőteljesebb beindulása érhető el, ha a sarjnövényeket közvetlenül virágföldbe ültetjük.
Ideális esetben a sarjnövények kigyökereztetésének legjobb módja, ha azokat a gyökereztetés ideje alatt mindvégig az anyanövényen hagyjuk. Válasszunk ki egy szép, egészséges sarjnövényt, és ültessük el az anyanövény cserepe mellé elhelyezett, jó minőségű ültetőkeverékkel megtöltött cserépbe. Öntözzük meg alaposan, majd amikor a sarj már kigyökerezett, egyszerűen vágjuk le az anyanövényről.
Az a megoldás is szóba jöhet, hogy a sarjnövényt levágjuk az anyanövényről, cserépbe elültetjük, majd bőségesen öntözzük. A cserépre húzzunk – a jobb szellőzés érdekében több helyen átlyuggatott – nejlonzacskót, majd állítsuk a cserepet világos helyre. Miután az utódnövény jól meggyökeresedett, a zacskót eltávolíthatjuk. Ezt követően a kifejlett szobanövényekhez hasonlóan gondozhatjuk tovább az új növényünket.
Ha a zöldike levélcsúcsai kezdenek barnulni
Esetenként előfordul, hogy azt tapasztaljuk, hogy a zöldike leveleinek vége kezd barnulni. Emiatt nincs ok komoly aggodalomra. A levélcsúcsok barnulása természetes jelenségként fogható fel, amely nem károsítja a növényt. Gyakran az öntözővíz magas fluoridtartalma miatt következik be. Általában megoldja a problémát, ha időnként átmossuk a növény földjét, azaz alaposan megöntözzük, hogy a felesleges ásványi sók a vízzel együtt távozni tudjanak a cserép alján található vízelvezető nyíláson keresztül. Szükség szerint ismételjük meg a műveletet. Segíthet továbbá, ha nem csapvízzel, hanem desztillált vízzel vagy akár esővízzel öntözzük a növényt.
