Itt az ősz vége, nyakunkon a tél, a kert ilyenkor nyugalomba vonul, nincs is már több teendő odakint tavaszig. De vajon igaz ez a sokak által vallott kijelentés?
Természetesen nem, hiszen ősszel még számos munka végezhető el, hogy mást ne említsünk, a cserje- és facsemete-ültetések egészen november végégig aktuálisak, de akad ezeknél kevésbé ismert feladat is, például az úgynevezett tél alá vetés. Igen, konyhakerti teendőről van szó, olyanról, ami már a hobbikertészkedés kevésbé közismert területe, ráadásul buktatói is vannak, ennek ellenére a bátrabb, kísérletező kedvű veteményezők bátran próbálják ki.
De miről is van szó?
A tél alá vetés egyszerűen és röviden szólva közvetlenül a tél előtt elvégzett konyhakerti vetést jelenti. Az ilyenkor a földbe kerülő magok ugyanúgy tavasszal indulnak eredésnek, mint a jövőre vetett társaik, előbbiek azonban jelentős előnnyel indulnak majd, hiszen a tavasz első sugallatainak elérkeztekor már rajtra készen állnak a földben, míg tavaszi társaikat adott esetben csak hetekkel később helyezzük ki. A legtöbbször ráadásul kora tavasszal a talaj még nem is alkalmas a művelésre, így a vetés nem is lenne lehetséges, az őszi magok viszont már a földben vannak, velük tehát ilyen gond nincs. Járulékos haszon, hogy a többi termény beelőzésével egyben a kártevőkkel szemben is időt nyerünk, vagyis várhatóan az őszi vetésű zöldségnél kevesebb növényvédelmi feladat akad majd tavasszal. A tél alá vetett zöldségek tehát hamarabb kifejlődnek, hamarabb termést hoznak!
A tél nem veszélyes a magokra és a zsenge növényekre? – merül fel a logikus kérdés. Érdekes módon a tél alá vetés esetében nem a fagyok okozta károk miatt kell aggódni, hanem éppen fordítva! Az év ilyen késői szakában elvetett magokat sokkal inkább veszélyeztetik a hirtelen és néha meglepően magas hőmérséklettel járó enyhülések (a klímaváltozás miatt ezek sajnos egyre gyakoribbak), hiszen ilyenkor a magok a langyos hőmérséklet téves jelzése miatt elkezdenek kihajtani, azonban a hamar visszatérő fagyok rövid úton végeznek velük. A tél alá vetés hátránya tehát, hogy jelentős kockázatot rejt magában, kiskertekben ezért kisebb területen, kisebb mennyiséggel érdemes próbát tenni vele, hogy a károk minimalizálhatóak legyenek, de mégis élvezhessük a módszer előnyeit.
Milyen zöldségfélék jöhetnek szóba, ha tél alá vetésről van szó?
November legvégén is vethető még például a zöldborsó. A kisebb méretű korai típusok magjait arasznyi, a nagyobb kései változatokét másfél arasznyi sortávolságra helyezzük ki, az ültetési mélység pedig nagyjából nyolc centiméter legyen. A borsónak célszerű egy egyszerű támrendszert is kialakítani, ezzel a hozam is növelhető. A borsó magjai fagyérzékenyek, így csak ott érdemes vele próbálkozni, ahol a telek jellemzően enyhébbek. A vöröshagyma is vethető a tél előtt, a dugványokat 5-10 centiméteres közökkel kell kihelyezni. Nem csak a vöröshagyma alkalmas a feladatra, a fokhagyma is kihelyezhető novemberben, sőt, vethető közösen, váltott sorokba a vöröshagymával. A tél alá vetésre alkalmas még a sárgarépa, a saláta, a petrezselyem, a lóbab, a sóska, vagy éppen a metélőhagyma.
Dobozba vetés, palántázás
A tél alá vetésnek akad még egy változata, melynek kisebb a kockázata, de az előnyök azonosak. Ez nem más, mint a dobozba vetés, palántázás. Ezzel a módszerrel szintén korai ültetnivalóhoz lehet jutni, megspórolható egy adag tavaszi munka, és üzembiztosabb is, mint a novemberi szabadföldi vetés. A dobozos metódus lényege, hogy a magokat a kerti ágyás földje helyett nagyobb műanyag edényekbe vagy fa ládába halmozott földbe vetjük. A komposztból és friss, lehetőleg zsákos termőföldből álló talajkeverékbe kerülhetnek a magok, majd a szokásos bő indító öntözés helyett csak óvatos nedvesítést, vízpermetezést szabad alkalmazni. Az edényeket fedjük le, de ne légmentesen, valamint gondoskodjunk róla, hogy az edények alul is lyukasak legyenek. Az így preparált ültetőládákat helyezzük ki a kertbe, egy huzatmentes, széltől védett sarokba, félárnyékos helyre. Az is jó megoldás, ha az edényeket beássuk a kert talajába, így megfelelő hőszigetelést kapnak! Télen a ládák alig igényelnek foglalkozást, néha óvatosan öntözzük meg a földet bennük, extrém hideg időben pedig szórjunk rájuk szalmát vagy komposztot védelemként. Tavasszal a keltető áthelyezhető a házba vagy például fóliasátorba, a csírázás hamarosan megindul, és gyorsan életerős, kiültethető palántákat nyerünk!
