A zölddugvány készítése nagyon egyszerű, ezt szeretném most bemutatni a kísérletező kedvű kertészkedőknek. Megéri ezt tudni!
Nem ritkaság, ha a számos látogatót fogadó növényházakban egy tábla figyelmezteti a belépőt ezzel a szöveggel: Mindent a szemnek, semmit a kéznek! A tapasztalat szerint ugyanis a Nagyra becsültek nem tudnak ellenállni annak a csábításnak, hogy egy szépnek tartott és soha sem látott növényről egy hajtást letörjenek, azt zsebbe gyűrve haza ne vigyék, és meg ne gyökereztessék! De erre nem a botanikus kertben, hanem a kertbarátok kertjében, vagy éppen a saját portánkon keressünk lehetőséget.
Mert aki most kezd el kertészkedni, annak minden növény újdonság, aki meg régen kertészkedik, az szeretné felújítani, gazdagítani, megfiatalítani a növényállományát.
Májusban erednek a dugványok a legjobban
Ez a szenvedély különösen veszélyes kockázatot jelent májusban, mert ekkor van a zölddugványozás optimális időszaka, érdemes tehát nekünk is egyet -mást megtudni a kertészkedésnek erről a fölöttébb egyszerű, de igen eredményes módszeréről.
A friss, zöld hajtások dugványozásával a legtöbb dísznövény gyorsan és biztonságosan szaporítható, de van jó néhány olyan, jól ismert virágfaj is, amelynek a levele is – elduggatva – gyökeret ereszt és abból virágzó növény fejlődik. Ilyen például a sokféle Begónia és a közkedvelt, szorgalmasan virágzó afrikai ibolya (Saintpaulia ionantha) és számos kaktuszféle is.
Nem csak szár, levél is!
Jól szaporítható zölddugványozással számos, közismert szobanövény (Ficus, Sansevieria, Hedera, Hortensia), a cserepes virágok közül a Fuchsia, a Latana, a Hibiscus), valamint az illatozó levendula és a rozmaring.
Legjobban és leggyorsabban a frissen levágott, nem hervadt levelű, fiatal hajtások gyökeresednek meg. A dugványok lehetnek sima, vagyis egy hajtásból állóak, avagy kalapácsos dugványok; ezen utóbbiak a hajtást viselő vesszőnek egy darabkáját viselik és rendszerint igen biztonságosan gyökeresednek meg. A csúcshajtásokból általában szebb, életerősebb növények fejlődnek, mint az oldalhajtásokból.
Előkészületek a dugványozáshoz
A 15-20 cm hosszú hajtások alsó leveleit, valamint a pálhaleveleket el kell távolítani és a túlságosan nagy felületű leveleket meg kell csonkítani, hogy ne párologtassanak el túlságosan sok vizet. A hajtás legalsó csomója (levélalap) alatt hagyjunk egy 5 mm-es csonkot friss metszési felülettel. Némileg fokozza a gyökeresedés mértékét az, ha dugvány tövét felhasítjuk, mert ezzel nagyobb felületen kezdődik meg a gyökérképződés.
Egyes növények (pl. a muskátli és a tejnedvet kiválasztó növények) hajtásai akkor gyökeresednek meg gyorsan, ha néhány órán át levegős, de nem napsütöttre helyen szikkasztjuk őket.
Milyen edényre és földre van szükség?
A dugványozó edények lehetnek cserepek, vagy műanyag csészék, csak az a fontos, hogy az aljukon készített nyíláson át a fölösleges víz kiszivároghasson. A dugványozáshoz 10-15 cm vastag talajrétegre van szükség. Ez legyen laza szerkezetű, tápanyagban gazdag, a vizet és a levegő jól áteresztő. Ha magunk készítjük el a talajt, akkor azt mosott, folyami homokból, kevés tőzegkorpából, vagy érett komposztból és friss, kerti földből keverjük össze.
Ültetéskor a dugványok tövét ne nyomjuk be földbe, hanem készítsünk ültetőfával lyukat a számukra, ebbe állítsuk be függőlegesen a dugványt és nyomkodjuk hozzá a földet! A túl sekélyen ültetett dugvány az öntözés hatására könnyen kidől, a túl mélyen ültetett pedig nehezen gyökeresedik, vagy megrothad.
3-4 nap alatt kiderül, hogy sikerült-e
A dugványokat tartsuk 19-21 °C fokos helyiségben, világos helyen és öntözzük rendszeresen; ha 3-4 nap múlva a levelek feszesek, a fény felé fordulnak, akkor a dugvány megeredt. A muskátli, a szegfű, a hortenzia, a begónia és a pozsgás növények dugványai nem kedvelik a párás, zárt levegőt.
A megeredt dugványok 6-8 hét alatt fejlesztenek gyökérzetet és 3-4 lomblevelet; ekkor már elég fejlettek ahhoz, hogy cserépbe, ablakládába, vagy virágágyakba ültessük őket. A derűs, napos, kedves május ezekkel a dugványokkal is szépíti, gazdagítja kertünket!
