Nem is olyan bonyolult, mint elsőre gondolnánk.
Gyakran felmerül a kérdés, hogyan nevelhetünk magról gránátalmát? Az alma méretű gyümölcs immár rendszeresen megtalálható a hipermarketek zöldség-gyümölcs részlegén, nem kizárólag a téli ünnepek táján. A rubinvörös héj alatt megbújó magok láttán egyre sűrűbben gondolkodunk el azon, vajon kikelne-e a mag, ha elültetnénk? Cseperedne-e belőle valamire való csemete? Az alábbiakban mindenre fény derül!
A gránátalma története
A gránátalma, tudományos nevén Punica granatum a régi Perzsiában őshonos gyümölcs. Miután az utazók felfedezték, egyre szélesebb körben kezdték termeszteni Ázsiában, Afrikában, illetve Európában, a Földközi-tenger mediterrán éghajlatú partvidékén.
Az évszázadok során a zamatos gyümölcs az egyiptomi, római és görög mitológia részévé vált, illetve mind a Biblia, mind a Talmud dicsérő szavakkal illeti. Nem beszélve arról, hogy jelentős művészek alkotásaikban is előszeretettel örökítették meg. Idővel a királyi udvarházakban is megjelent mint nagyra becsült étek.
De vajon minek tulajdonítható ez a szinte példa nélkül álló népszerűség? Többek között talán annak, hogy kétség kívül rendkívül egyedülálló gyümölcsről van szó.
Bár a rómaiak almaként tekintettek rá, nem sok közös vonása van az igazi almával. Termése valójában sokmagvú, rekeszes bogyótermés. A kemény, vastag héj alatt fehér hártyákkal elválasztva tucatjával találhatunk apró magokat. A fényes gyöngyszemekre emlékeztető magokat lédús, kocsonyás, édes gyümölcshús veszi körül.
Hogyan neveljünk a gránátalma magjából facsemetét?
A gránátalma magról való ültetése szerencsére nem tartozik a legbonyolultabb feladatok közé. A gránátalma magjai ugyanis a legtöbb esetben szinte maguktól, gyakorlatilag minden külső segítség nélkül is képesek kicsírázni. Mindenekelőtt a magokat tisztítsuk meg az azokat körülvevő gyümölcshústól, majd ültessük el laza, jó minőségű ültetőkeverékbe. A magokat kb. 1,5 cm vastagon fedjük földdel. A hőmérsékletnek szintén fontos szerepe van a csírázás során. A magok átlagos szobahőmérsékleten kb. 30-40 nap alatt hajtanak ki. Viszont ha sikerül a talaj hőmérsékletét néhány fokkal megemelnünk, ezt az időtartamot akár a felére lecsökkenthetjük. A növénykék kikeléséig például állítsuk a csíráztató tálcát vagy poharakat egy déli tájolású, meleg, napsütötte ablakpárkányra.
Egy másik bevált módszer, amelyet szintén eredménnyel kipróbálhatunk, a gránátalmamagok szűrőpapírban történő kicsíráztatása. Először is nedvesítsünk meg egy kávéfiltert, majd miután kinyomkodtuk belőle a felesleges vizet, a sarkait behajtogatva csomagoljuk bele a gránátalmamagokat. Tegyük a filtert egy simítózáras nejlontasakba és tartsuk a tasakot meleg helyen. Pár naponta ellenőrizzük, hogy magok kicsíráztak-e már. Miután ez megtörtént, a kicsírázott magokat elültethetjük.
Kis méretű csíráztató edényeket használjunk, amelyek alján van vízelvezető nyílás. Egy cserépbe 2-3 szem magot ültessünk. Néhány hét elteltével a palántákat egyesével ültessük szét nagyobb cserepekbe.
A gránátalma-csemete gondozása
Ha szeretnénk, hogy a csemeténk erős és egészséges legyen, meg kell tanulnunk a helyes gondozását.
Természetes élőhelyén a meszes, lúgos talaj tökéletesen megfelel a gránátalma igényeinek. Így az egyik legfontosabb szempont a gránátalmafa nevelése során a megfelelő ültetőközeg biztosítása. Az ültetőkeverék legyen tehát enyhén lúgos, pH-értéke legfeljebb 7,5. Mivel a legtöbb ültetőkeverék kémhatása a semleges tartományba esik, célszerű egy kis mennyiségű meszet kevernünk hozzá.
Most, hogy már megismertük a gránátalma magról való nevelésének alapjait, tudunk kell arról is, hogy a magokból nagy valószínűséggel nem fog az anyanövényhez mindenben hasonlító utód fejlődni. Ennek ellenére egy kis odafigyeléssel és törődéssel elérhetjük, hogy a fiatal növény szépen felcseperedjen és virágot hozzon.
