Időtlen idők óta termeszt az ember tökféléket, és nem csupán étkezési célra. Igen sok kultúrában elterjedt szokás volt különböző díszeket, használati tárgyakat, hasznos eszközöket készíteni tökből.
Manapság is igen népszerű a különböző tökfélék termesztése, köztük a változatos formájú és mintázatú dísztököké. Ezeket felhasználhatjuk lakásdíszként, tárolhatunk a belsejükben különböző apró tárgyakat, de készíthetünk belőlük akár bohókás madáretetőt is.
Érdemes tudni, hogy a dísztökökön kívül a tökfélék vagy kabakosok népes családba tartozik a spárgatök, a sütőtök, az uborka, a cukkini, a patisszon, de még a sárgadinnye és a görögdinnye is. A dísztökök kellemetlen ízük miatt nem ehetők, de termesztésük megegyezik a többi tökfélével.
Bár dísztökök tucatjait különböztetjük meg, létezik két alapvető típus, amelyeket általában dekorációs célra termesztünk:
Puha héjú dísztökök
Ezeknek a kisebb, narancssárga, aranysárga, zöld színű dísztököknek a formája bámulatosan eltérő, sokszor igen mókás lehet. Frissen leszedve rendszerint máris készen állnak arra, hogy egyesével vagy kompozícióba rendezve pompás őszi lakásdekoráció váljon belőlük. Már önmagukban is mutatósak, de tetszésünk szerint kifaraghatjuk azokat, vagy mécsest, virágtartót, tálakat is készíthetünk belőlük. Lehetőség van arra, hogy megszárítsuk és ily módon hosszabb ideig megőrizzük azokat; nem árt tudni azonban, hogy élénk, vidám színüket pár hónap elteltével el fogják veszíteni.
Kemény héjú dísztökök
A lopótök, más néven szívótök, butykos tök vagy nyakas, illetve a kobaktök is ide tartozik. Ez utóbbiból például pompás madáretető készíthető. A kemény héjú dísztötök színe termesztéskor zöld, leszüretelve, ahogy a héjuk szárad, úgy válik cserszínűvé, illetve barnává. Érdekes módon a a kemény héjú dísztökök virága fehér és este nyílik, míg a többi tökféle virága szokásos módon sárga és nappal bont szirmot.
A dísztökök betakarítása
Bármilyen fajta dísztököt is termesszünk a kertünkben, érdemes tudnunk róla, hogy akkor ért be a betakarításra, amikor a szára vége megbarnult, megszárad.
A dísztököt rövig szárral együtt vágjuk le az indáról. Ne húzva próbáljuk leszedni! Ezzel ugyanis kárt tehetünk a szárvégben, ami lehetővé teszi, hogy a különböző kórokozók bejussanak a tök belsejébe és ott bomlással, rothadással járó folyamatokat idézzenek elő.
Az összes dísztököt még az első kemény fagy előtt takarítsuk be. Az éretlen dísztökök nem tarthatók el sokáig; de a fagy bizonyosan menthetetlenül tönkreteszi a lágy héjú dísztököket, és még egy kisebb fagy hatására is megváltozhat a kemény héjú dísztökök színe, illetve a fagy befolyásolhatja azt is, mennyire lesz sikeres a szárítás.
A sérült héjú, romlásnak indult dísztököket dobjuk ki. A tárolás során biztosan elkezdenek rothadásnak indulni.
A dísztökök megszárítása
A dísztök teljes kiszárításáról van szó, amely bizonyos időt igényel. A folyamat legrövidítésére ez esetben nincs lehetőség, így például a mikrohullámú sütőben való szárítás is kizárt, ne próbálkozzunk hasonlókkal. Mindenekelőtt a dísztök külseje válik szárazzá, majd további néhány hónapot vesz igénybe, hogy a tök belseje is teljesen kiszáradjon. Ha nem szárad ki maradéktalanul, nem fog elállni. A nagyobb méretű, kemény héjú fajták rendszerint kétszer annyi idő alatt száradnak ki, mind a puha héjú, kisebb társaik.
1. Első lépésként szappanos vízzel mossuk le a dísztökök héját, majd hagyjuk a szabad levegőn megszáradni. Alkohollal is áttörölhetjük a dísztökök külsejét, hogy elősegítsük a teljes száradást.
2. Tároljuk a dísztököket körülbelül 1 hétig egy jól szellőző, a közvetlen napfénytől elzárt helyen. Ez alatt az idő alatt a dísztökök héja elkezd megkeményedni, színük kezd megváltozni. Az 1 hét elteltével a dísztökök külseje már jó száraz kell, hogy legyen.
3. Vigyük át a dísztötöket egy másik jól szellőző, sötét helyiségbe, ahol legalább 6 hónapig tarthatjuk azokat. Egy rétegben helyezzük el a dísztököket, ügyelve arra, hogy ne érjenek egymáshoz. Hogy a dísztököket alulról is érje a légáramlás, helyezzük azokat egy jól szellőző felületre. A nagyobb dísztököket fellógatva is száríthatjuk.
4. Néhány naponta ellenőrizzük a dísztököket és azonnal dobja ki azokat, amelyek elkezdenek romlani, penészedni, összezsugorodni vagy megpuhulni. Penészesedés esetén nézzük meg, hogy a penész letörölhető-e száraz ruhával. Ha a dísztök még mindig kemény, akkor a penészes folt ellenére sem károsult, megtarthatjuk. Ahogy látható, a dísztökök szárítása némi nehézséggekkel járhat.
5. A fellógatva szárított darabok kivételével a díszököket pár hetente forgassuk meg azért, hogy egyenletesen száradjanak és megelőzzük a rothadást.
6. Amikor a dísztökök könnyűvé válnak, tapintásra kemény a héjuk, megrázva pedig zörögnek a belsejükben a magok, elmondhatjuk, hogy sikeresen a szárítás végére értünk. Ekkor már készen állnak a dísztökök arra, hogy mintát véssünk a héjukba, kifaragjuk, kifessük azokat, vagy tetszésünk szerint más módon dekoráljuk azokat. A kobaktök esetén előfordulhat, hogy a héja a teljes száradást követően is durva tapintású lesz. Ez esetben nem kell mást tennünk, mint finom csiszolópapírral simára csiszolnunk. Az ily módon megszárított kemény héjú dísztökök gyakorlatilag korlátlan ideig eltarthatók.
Ha olyan sok dísztököt sikerül megszárítanunk, hogy alig férnek el a polcon vagy az ablakpárkányon, gondoljunk arra, hogy a formásabb darabokból nagyszerű ajándék készíthető, amellyel barátainkat, szeretteinket egy jeles alkalommal meglephetjük.
