Most, hogy újra beköszöntött a tavasz és a természet ismét éledezik, a csalán (Urtica dioica) is egyre több helyen kezd megjelenni. Igaz, hogy szúr, de ezt a kellemetlen tulajdonságát messze ellensúlyozza rendkívüli sokoldalúsága.
Például az, hogy a fiatal, zsenge leveleit és hajtásvégeit összegyűjthetjük és felhasználhatjuk a konyhában. Közismerten hosszú idő óta alkalmazzák gyógyászati célokra. Kiváló vértisztítóként, enyhe hashajtóként tartják számon. Rendkívül gazdag C-vitaminban, és ha még ez sem lenne elég, amellett, hogy egészséges, még az íze is finom. Például pihentető herbateát készíthetünk belőle.
Hasznos tippek a csalán szedéséhez
- A csalán zsenge részei ideálisak fogyasztásra, ezért például tavasszal, rögtön a növény első megjelenésekor szedjünk belőle. A hajtásvégeken található fiatal, üdezöld leveleit gyűjtsük.
- A legjobb, ha kesztyűben szedünk csalánt, hogy a hangyasavat tartalmazó csalánszőrök ne szúrkáljanak össze-vissza. A begyűjtött csalánt egy tálcán hagyjuk elhervadni; hervadtan ugyanis már nem szúr, és sértetlenül le tudjuk húzgálni a leveleket a szárakról.
- Ha a spenóthoz hasonlóan főzeléket készítünk belőle, vegyük figyelembe a szükséges mennyiség kiszámításakor, hogy az elkészítés során hamar összesik mintegy a negyedére.
- A csalánt mindig magas hőmérsékleten készítsük el, hogy a szúrós hangyasav elveszítse az erejét. A frissen szedett nyers csalán éppen ezért salátákba nem javasolt.
