Így bánj el a gyomokkal: edd meg őket!
Akár szeretjük, akár ki nem állhatjuk, nincs mese: a gyomlálás a kertészek egyik elkerülhetetlen és szinte soha véget nem érő feladata. Még ha kedvüket is leljük az ilyesfajta kerti foglalatosságokban, hamar ráunhatunk, ha azt tapasztaljuk, hogy az egy-két hete nagy gonddal kigyomlált ágyásban ismét nemkívánatos flóra ütötte fel a fejét. Biztosan vannak, akiket meglepetésként ér a hír: a kertünkből szorgalmasan kihúzgált, haszontalannak ítélt gazok jó része ehető! Következzen most néhány a leggyakoribbak közül.
Csalán
A nagy csalán (Urtica dioica) tápláló, immunerősítő hatúsú, nem mellesleg ízletes. Étkezési célra a fiatal, zsenge leveleit és hajtásvégeit szedegessük le igen óvatosan. A legjobb, ha kesztyűben nyúlunk a növényhez, így elkerülhetjük, hogy az égető, viszkető érzést okozó apró, szúrós csalánszőröktől fájdalmas kiütést kapjunk. A leveleket a spenóthoz hasonlóan például főzelékként készíthetjük el, de finom, ráadásul gyógyhatású teát is főzhetünk belőle.
A csalán különböző vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Ha választani kell, az egyik legideálisabb gyógynövény az általános egészségi állapotunk, vitalitásunk feljavításához. Tanulmányok igazolták a csalán antioxidáns, antimikrobiális, fekélyellenes, illetve fájdalomcsillapító hatását.
Pongyola pitypang
Amikor elhangzik a "gyom" szó, a legtöbb embernek elsőként az igen elterjedt pongyola pitypang, más néven gyermekláncfú (Taraxacum officinale) jut az eszébe. A pitypang zöldje felaprítva kiváló minden olyan étel elkészítéséhez, amelynek a receptje kesernyés ízű zöldfélét ír elő. Mind a hús-, mind a babételekhez, de még salátákhoz adva is ízletes hozzávaló. Bimbódzó virágait szintén adhatjuk salátákhoz, köretekhez, de ecetes savanyúságot is készíthetünk belőle. Gyökérét a répához hasonlóan főzhetjük meg.
A pitypang igen gazdag tápanyagforrás, továbbá segít a vércukorszint normalizálásában. Egyes kutatások szerint ígéretes természetes megoldást jelenthet a jövőben a koleszterintszint csökkentésére is.
Libatop
A fehér libatop (Chenopodium album) felér bármely termesztett zöldséggel: sok benne a vitamin és az ásványi anyag. Termesztett rokonai többek között a quinoa, más néven rizsparéj, a spenót, a cékla vagy a mángold. Mindenütt találkozhatunk vele, így nem okozhat gondot a begyűjtése. Könnyű, enyhe íze van; a kelkáposztához vagy spenóthoz hasonlóan készíthetjük el.
A növény gazdag kalciumban, magnéziumban, valamint A-, K- és C-vitaminban.
Porcsin
A kövér porcsint (Portulaca oleracea) leggyakrabban járdák repedéseiben fedezhetjük fel, de természetesen más, sokkal étvágygerjesztőbb helyeken is találkozhatunk vele a természetben. Könnyen felismerhető fényes, sötétzöld, tojásdad alakú, pozsgás leveleiről. A húsos levelek, valamint a szárak kellemesen savanykás ízűek, roppanós állagúak. Nyersen, magában is ízletes, de salátákhoz, szendvicsekhez is kiváló. A kelbimbóhoz hasonlóan meg is párolhatjuk.
A porcsin gazdag omega-3 zsírsavakban, továbbá magnéziumban, kalciumban, illetve alfa-linolénsavat is tartalmaz.
Bojtorjángyökér
A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján (Arctium lappa) az egyik legmagasabb tápértékű, az egészségünkre számos módon jótékonyan ható gyógynövény. A kétnyári növény gyökerét még növekedésének első évében, ősszel gyűjtsük be (amikor a levelei még alacsony tőrózsát, rozettát alkotnak, azaz még nem szökkent szárba), esetleg a második év tasvaszán, az optimális tápanyagtartalom érdekében.
A gyökeret lereszelve adhatjuk savanyú káposztához vagy káposztasalátához, wokban készült ázsiai ételekhez, kiadós levesekhez, babételekhez, de gyógyteát is készíthetünk belőle.
A bojtorjángyökér természetes májerősítő, vértisztító szer, továbbá inulint és tartalmaz, amely az egészséges emésztést támogató prebiotikus vegyület.
Vöröshere
Van, hogy a vöröshere vagy réti here (Trifolium pratense) bíborpiros, gömb vagy tojás alakú fejecskékben nyíló virágaival egy tengernyi rétet betakar. Az egészséges virágokot fűszerecetekhez és egyéb fűszeres italokhoz adhatjuk, A virágzatot alkotó apró virágokat felaprítva vagy a virágfejről lehúzva rászórhatjuk salátákra, de megszárítva értékes gyógynövényteát főzhetünk belőle. A leveleket, bár kicsik és kissé kesernyések, felaprítva salátákhoz adhatjuk.
A vöröshere támogatja a szív- és érrendszer egészségét, csökkenti a menopauza nem kívánt tüneteit, csökkenti a csontritkulás kockázatát, továbbá köhögéscsillapításra és bőrproblémák kezelésére is használható.
Kányazsombor
A káposztafélék családjába tartozó kányazsombor (Alliaria petiolata) invazív növény, sok helyen megtalálható, igen hamar elterjed. Ha meglátjuk a kerünkben, húzzuk ki – ne hagyjuk, hogy finom, a fokhagymára és mustárra emlékeztető ízű levelei kárba vesszenek! Ha virágzás előtt takarítjuk be, különösen, amikor a növény még fiatal, a leveleiből kiváló pesztót készíthetünk, de salátákba is keverhetjük; a mustárfélék zöldjéhez hasonlóan szintén elkészíthetjük.
A kányazsombor gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban; erősíti az immunrendszert.
