Amint elmúlik a fagyveszély, kiültethetjük a lakásban tartott amarillisz hagymáját a szabadba. Néhány praktikus tanács a művelethez.
Az amarillisz a mikulásvirághoz és a karácsonyi kaktuszhoz hasonlóan igen népszerű ajándéknövény az év végi ünnepek környékén. Miután a tekintetet vonzó, gyönyörű virágai elhervadtak, felmerül a kérdés: mi legyen a növénnyel? Sokan úgy döntenek, hogy a lakásban folytatják a gondozását. Őket kellemes meglepetésként érhet a hír, hogy a kedvezően enyhe klímájú vidékeken a növény kiültetése is számításba jöhet lehetőségként. Lássuk hát, hogyan kell gondozni a kertbe kiültetett amarilliszt!
Az amarillisz kiültetése a szabadba
Az amarilliszhagymákat meglehetősen egyszerű a lakásban gondozni, és ugyanilyen egyszerűen gondozhatjuk a kertben is, feltéve, hogy megfelelőek ehhez a környezeti, időjárási viszonyok. Ha minden feltétel adott, a szabadban tartott amarillisz igencsak meghálálja a gondoskodást. Ültethetjük virágágyásokba, szegélynövénynek, de cserepes, dézsás / konténeres növényként is jól érzi magát a szabad ég alatt. A természetre oly jellemző véletlenszerűséget követve akár a kert több, tetszés szerinti pontján is elültethetjük a növényt. Díszítőértékük azonban akkor a legnagyobb, akkor nyújtja a legvonzóbb látványt, ha csoportba ültetjük. A legjobb pedig talán az egész vállalkozásban, hogy az amarilliszhagymák ellenállnak a kertbe tévedő rágcsálók, de még az őzek támadásának is.
Akár a virághagymákat tervezzük kiültetni, akár a kiültetésre megedzett növényt, fontos tudnunk, mi ehhez a megfelelő idő. A hagymákat általában a többi, tavasszal virágzó hagymás növénnyel együtt, ősszel ültessük el. Az ajándékba kapott (vagy általunk vásárolt) példányokat tavasszal is kiültethetjük, miután a fagyveszély elmúlt. Várjuk ki azt is, amíg a növény befejezi a virágzást. De még mielőtt a növényt véglegesen kiköltöztetjük a szabadba, tanácsos fokozatosan hozzászoktatnunk az új környezetéhez.
A kertbe kiültetett amarillisz gondozása
Amikor az amarillisz készen áll a kiültetésre, el kell döntenünk, hová is ültessük. Először is vegyük figyelembe a fényviszonyokat. Az akklimatizálódás alatt lévő növényt egyre több fénynek kell ugyanis kitennünk. Az amarillisz elég jól viseli mind a napos, mind az árnyékos fekvést, a számára ideális azonban valahol a kettő között van: ezért, ha lehet, ültessük félárnyékos helyre. A túl erős napsugárzás megperzselheti a leveleit, míg a túl sok árnyék a virágzás rovására mehet.
Ezután vizsgáljuk meg a talajt ott, ahová az amarilliszt ültetni tervezzük. Nem árt tudnunk, hogy az amarilliszhagymák a jó vízelvezető talajt kedvelik. A talaj vízelvezető képességén magunk is javíthatunk, például magaságy létrehozásával vagy némi szerves anyag – tőzeg vagy komposzt – talajba dolgozásával. A feljavított talaj biztosítani fogja a növény egészséges fejlődéséhez szükséges tápanyagokat is.
Az amarillisz szabadba való kiültetése ültetőedénybe történő ültetéskor is nagyjából ugyanez: azaz a virághagyma felső 1/3 része maradjon a talaj vonala felett. Több virághagyma ültetése esetén az ültetőtávolság 30-40 cm legyen. Öntözzük meg, majd öntözzük bőven egészen addig, amíg a növény az új helyén erőre nem kap.
További tippek, tanácsok a kiültetett amarillisz gondozásához
Az amarilliszt legalább egyszer, kora tavaszi megjelenésekor tápoldatozzuk. Bár nem elengedhetetlen, a vegetációs időszakban néhány további alkalommal megismételhetjük a tápanyag-utánpótlást. Ilyenkor az ajánlott mennyiségű és összetételű általános tápoldatot alkalmazzuk.
A vegetációs időszakban az amarillisz földjét tartsuk nyirkosan, bár a megeredt növény meglehetősen jó szárazságtűrő.
Kiültetés után a megedzett amarillisz hagymája végül visszaáll a természetes tavaszi virágzási ciklusra. Miután a virágok elhervadtak, távolítsuk el a növény virágszárát. A levelek akár a nyár végéig is díszíthetik a kertünket, míg végül megadják magukat az őszi fagyoknak. Terítsünk le egy körülbelül 5 cm vastag talajtakaró réteget a növény köré; ez egyrészt segít megtartani a nedvességet, másrészt visszaszorítja a gyomokat. Nem utolsósorban pedig megóvja a növényt, amikor az idő hűvösebbre fordul.
A kitartó gondozásért cserébe az amarillisz minden évben elkápráztat bennünket csodás virágaival. Viszonylag igénytelen, jól viseli a törődés hiányát is, ha már egyszer megerősödött. Ha a növények túlzsúfolttá válnak, a hagymákat szükség szerint több kisebb csoportra szétosztva ültessük el újra. Ez az eljárás segíthet a virágzás elmaradásán is, csakúgy, mint a virágzást elősegítő tápoldat vagy a csontliszt alkalmazása.
Az amarillisz kerti növényként való tartása tehát nagyszerű módja annak, hogy az évről évre megújuló szépséges növényben örömünket leljük.
