Fontos a rokonság.
Emlékszel még rá, hogy tavaly melyik zöldség melyik ágyásban nőtt? Nem árt, ha igen, ugyanis az előzmények segítségével tudjuk az idei vetésforgót is a leghatékonyabban és a legjobban megtervezni.
Már a szezon kezdete előtt ajánlatos végiggondolni, hogy melyik fajt hova szeretnénk vetni vagy ültetni – köztudott, hogy egyes fajok kifejezetten kedvelik egymás társaságát, míg vannak olyanok is, amelyeket növényvédelmi szempontból nem jó egymás után termeszteni.
A vetésforgó kulcsfontosságú a zöldségeskertben, mivel néhány faj egymásutáni termesztése teljesen kimeríti a talajt, a növények így nem jutnak tápanyaghoz, gyakrabban pusztítanak köztük a kártevők, kórokozók. Ezenfelül az előző növények gyökér- és szármaradványai bomlásukkor gátolhatják a következő növények fejlődését. A kiegyensúlyozott vetésforgó megelőző intézkedést jelent a zöldségek egészsége érdekében.
Nem árt tisztában lenni a növénycsaládokkal (mely zöldségfajták rokonok) és az egyes fajok tápanyagigényével. A kertben azonban nem szükséges a mezőgazdaságban használt, merev három- vagy ötéves vetésforgót tartanunk. Az egy családba tartozó növényeket viszont nem szabad egymás után termeszteni.
Praktikus, ha a kertünk több ágyásra van osztva, így lehetőségünk nyílik az ütemezésre.
A hobbikertésznek tisztában kell lennie az egyes zöldségek tápanyagigényével is:
- nagy tápanyagigényűek: káposztafélék, burgonya, uborka, tökfélék, paradicsom,
- közepes tápanyagigényűek: saláta, zeller, póréhagyma, cékla, spenót, szamóca,
- kis tápanyagigényűek: hüvelyesek, sárgarépa, hagymafélék, fűszernövények.
Ezt követően kiszámolható, hogy jól előkészített talajú ágyásban a nagy tápanyagigényűek kb. 5 kg, a közepesek kb. 2 kg komposzttrágyát igényelnek négyzetméterenként, a kis igényűeket pedig anélkül is termeszthetjük.
Ezeken a csoportokon belül a különféle kultúrák kombinálhatók, például a káposzta a paradicsommal, a póréhagyma a salátával, vagy a sárgarépa a hagymával.
