Ízek, színek, aromák, illatok.
Remek dolog, ha a saját kertünkből szedhetjük a friss zöldeket, aromás fűszereket az ebédhez. Nem csak látványos, de praktikus megoldás is a spirális alakú kertecske, amiben viszonylag kis helyen rengeteg növényt tudunk nevelni.
Először is a legjobb helyet kell megtalálnunk a fűszerkert számára. Ideális, ha mind a napimádó, mind az árnyékkedvelő fűszerek jó érzik magukat benne. Ezt követően a spirál nagyságát határozzuk meg, cölöpök és madzag segítségével jelöljük ki a csigavonalat. Mivel a legtöbb fűszernövény a meleget és a napsütést kedveli, lehetőleg déli tájolású legyen a spirál.
A kijelölt területen a talaj felső rétegét kb. egy spatulányi mélységben távolítsuk el. Annak érdekében, hogy az alsó részek mindig kellően nedvesek legyenek és a víz se gyűljön össze, szükséges egy kavicsból vagy zúzott kőből álló vízelvezető réteget beterveznünk. A spirál középpontjában ez a réteg kb. 50 cm vastag legyen, a déli vége felé pedig fokozatosan vékonyodjon.
A szakértők általában azt ajánlják, hogy a kertecske külső szélét szárazfalként építsük meg, azaz habarcs nélkül. Ez nem csak természetesnek hat, de az az előnye is megvan, hogy az állatok, pl. gyíkok később a résekben, hézagokban menedéket, helyet találhatnak maguknak. A válogatott köveket kintről befelé haladva halmozzuk addig, amíg a belső, legmagasabb pont el nem éri a kb. 80 cm-es magasságot.
Nem ajánlatos normál kerti földdel feltölteni a spirált, előnyösebb, ha a növények igényeinek megfelelően homok, komposzt és föld különböző arányú keverékeit alkalmazzuk. Általánosságban a csigavonal 3 nedvességtartományra osztható: a felső, szárazabb zónában a kerti talajt ugyanannyi homokkal keverik össze, tovább haladva viszont folyamatosan csökken a homok aránya. Helyette humusszal és komposzttal gazdagítják a földet.
A szakemberek azt ajánlják, hogy a spirált ne rögtön az elkészülte után ültessük be. Először a földnek némileg száradnia, ülepednie kell. A legjobb, ha megvárunk néhány záport, majd szükség esetén feltöltjük ismét közeggel.
A felső, szárazabb, tápanyagban szegényebb zóna a mediterrán fűszereknek kedvező: rozmaring, az olasz szalmagyopár, a kakukkfű, a hegyi pereszlény, a majoránna, a levendula és a zsálya tökéletes helyet találhat itt magának. A középső, friss, ásványi anyagban gazdagabb területre a citromfű, az édeskömény, a petrezselyem, a sarkantyúka, a rukkola kerüljön. Az alsó, nedves részeken a metélőhagyma, a tárkony, a kapor, a mirigyes pereszlény és a lestyán érzi jól magát.
Természetesen érdemes elsősorban olyan gyógy- és fűszernövényeket ültetni, amelyeket használunk a konyhában. Azonban vannak olyan fajok is, amelyek gazdag virágzással vonzzák a beporzókat, vagy szép virágszínnel, érdekes levélzettel hívják fel magukra a figyelmet.
A mexikói izsópfű például szép magenta-vörös színű virágokat hoz, amelyek egyaránt jól mutatnak salátában és a vázában. A sarkantyúka narancsos virágaival díszít, amelyek kellemesen illatoznak. A kakukkfű, a citromillatú kakukkfű és a római kamilla a napsütötte területeken ontják illatos virágaikat. Különösen dekoratív az oregánó, rengeteg rózsásfehér virággal, hosszú virágzási idővel, júniustól szeptemberig nyílik, ezernyi beporzót csalogat a kertbe. A klasszikus rozmaring, zsálya, bazsalikom mindenképp kapjon itt helyet.
Egy ügyesen elkészített fűszerspirál mindig szolgáltat alapanyagot a konyhába. A kis területen elférő, gazdag fajválasztékot felvonultató csigavonal nyáron minden érzékünkre hat: ízek, színek, illatok, aromák ejtenek rabul bennünket.
Bevezető kép: flickr.com
