Toszkán finomság.
Az akár 3 méter magasra is megnövő fekete káposzta nálunk szinte teljesen ismeretlen. Olasz vagy toszkán káposztának is hívják, nem véletlenül, ugyanis Észak-Olaszországban széles körben elterjedt, fontos hozzávaló a zöldséges egytálételekhez és a toszkán kenyér, zöldséglevesekhez.
Feketészöld, hólyagos, az alsó rész felé kissé bepöndörödő levelei keskenyek, ugyanakkor akár 80 cm hosszúak is lehetnek, pálmalevélszerűen rendeződnek a száron. A növény nem csak dísznövényként mutatós, de a konyhában is megállja a helyét.
A kelkáposztáénál enyhébb, finomabb íze van. A leveleket nyersen salátához adhatjuk, párolva pedig különféle ételekbe kerülhetnek. Ehhez először kivágják a vastag levélereket, majd a levelet vékony csíkokra szeletelik.
Több fajtája létezik, az egyik legismertebb a ’Nero Di Toscana’.
A fekete káposzta fajtától függően júliustól-augusztustól egészen télig szedhető, azonban kevésbé fagytűrő, mint zöld rokona. Csak a rövid ideig tartó, max. -5 °C-os fagyokat viseli el. Hosszú, hideg időszakban érdemes gyapjúval takarni.
A magvetést az első fagyok után, kb. május közepén végezzük, közvetlenül a szabadföldbe (2 cm mélyen, 15 cm tőtávra). Az ablakpárkányon már palántázhatjuk február-márciusban. Mint minden káposztafélének, a fekete káposztának is nagy a tápanyagigénye, sok vizet igényel. 3-4 évig ne termesszünk káposztafélét ugyanazon a területen, mert kizsigereli a talajt.
Ideális számára egy napos, szélvédett hely. Nyáron a kiszáradás lenne mulccsal érdemes takarni, Ültetés előtt gazdagítsuk a talajt komposzttal vagy szerves, lassan felszabaduló trágyával. A növények között 50 cm-es tőtávot hagyjunk, hogy a leveleknek később elegendő helyük legyen. A leveleket mindig alulról szedjük, így a hajtás csúcsa megmarad. Ha enyhe, fagymentes a tél, akkor tavasszal a növény tovább fejlődik.
