Iszalag: ő kúszik, mi másszuk

Az európai erdők liánja az egyik legjobb erdei játék a gyerekeknek. Zsenge hajtásai ehetőek, sőt ízletesek, fásan pedig a kötelet pótolják.

Az erdei iszalag (Clematis vitalba) a trópusi erdőkben gyakori, de Európában ritka fásszárú kúszónövények, a liánok egyike. Tarzan dinamikus őserdei ugrásait talán nem bírná ki, de a magyar gyerekeknek természetes mászókötélnek többnyire megfelel. Az iszalag a fényt keresve akár tíz méter magasra is felkúszik a fák koronájában, mi azonban jobban tesszük, ha csak a földközeli hintákat keressük.

Az erdei lián

Az iszalag szó szláv eredetű, bár a növényt látva a szalag szót belehallhatjuk a nevébe. Azért erdei, mert számos más iszalag faj él hazánkban és szerte a világban. A Clematis szó kúszónövényt, a vitalba fehér venyigét jelent.

Karvastagságú törzs

Az erdei iszalag törzse szürke, akár karvastagságú, hámló kérgű, fás szár. Az élénkzöld átellenes levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levelek és a levélkék nyelei kacsszerűen csavarodva kapaszkodni tudnak. A még el nem fásodott szár szögletes keresztmetszetű, bordás.

Szőrös röpítőkészülék fejlődik a virágjából

Az apró, kissé halszagú virágok fehér lepellevelei a színükön és a fonákukon is molyhosak. Elvirágzás után a bibék a terméseken maradnak, szőrös röpítőkészülékké alakulnak át. A bolyhos terméscsoportok télen is kitartanak a liánon, és csak a csírázáshoz szükséges „hidegkezelés” után, száraz időben, a tavaszi szelekkel repülnek.

Súlyos teher a fának, amire felkúszik

A hazai gyakorisággal az erdei iszalag nálunk nem sok kárt tesz, de egy-egy fát képes tönkretenni a lombozata árnyékával és a nagy súlyával. Új-Zélandon már behurcolt invazív özönnövénynek számít.

Kötélnek és köretnek is fogyasztjuk

Az erdei iszalag a kőkorszaki Alpokban még nélkülözhetetlen kötél volt, a balkánon kosarakat fontak belőle, gabonaaratási kévekötésre kiválóan alkalmas, mert a rágcsálók nem kedvelik. Toszkánában és Veneto tartományban a rügyei és fiatal hajtásai ma is kedvelt omlett és rizottó ízesítők.

Erdei iszalag tömegben mutatós virágai