Búvóhely a csigáknak.
Nem minden mulcs való minden növényhez, nincs ez másképp a kéregmulcs esetében sem. A takaróréteg elnyomja a gazokat és megvédi a talajt a kiszáradástól. A kéregmulcsról viszont tudnunk kell, hogy főként tűlevelűektől származik, savanyítja a talajt, ami a fiatal bokrokat, nyári virágokat, zöldségeket és hagymás virágosokat akadályozza a növekedésben. A hortenziák, rododendronok, páfrányok viszont kedvelik a savanyú közeget, ezért esetükben mindenképpen ajánlható. Általánosságban inkább a fás növények alá ajánlják.
További hátránya, hogy szerves anyag, ezért gyorsan rothad. Elsőként a nitrogént veszi ki a talajból, amit újra pótolni kell. Érdemes 3-4 cm vastagon felvinni a kéregmulcsot és egyidőben szaruforgácsot is kiszórni. Amennyiben küzdünk a csigákkal, a kéregmulcs szintén nem jó választás, mert az állatok szívesen rejtőznek el benne.
Alternatívák a kéregmulcs helyett
Az apróra vágott gallyak, ágak lassabban rothadnak, azonban gyakrabban kell felújítani őket, mert a magas fatartalom miatt felveszik a nitrogént a talajból.
Kevésbé problémás és olcsóbb is a lomb, valamint finomra vágott sövényágak. Mindkettő a kertből származik, és még hasznosítható. Rothadásuk során tápanyag szabadul fel belőlük. Különösen a lomb ideális a növények fagy elleni védőtakarásához és értékes menedéket nyújt a hasznos rovarok számára is.
Fontos azonban, hogy csak egészséges lombot használjunk a célra, ne terjesszük az olyan levélbetegségeket így, mint például a lisztharmat. A dió lombja nem alkalmas mulcsnak, mivel növekedést gátló tanninokat tartalmaz.
A levágott fűnél arra kell figyelni, hogy ne legyen túl nedves, és ne használjuk túl vastag rétegben, mert berohadhat. Egyébként megfelel talajtakarásra, nitrogénnel és káliummal dúsítja a talajt.
Különösen a zöldségágyásokban bizonyult jó talajtakarónak a szalma. Egyszerre levegőzteti a talajt és megakadályozza, hogy az érő gyümölcs a földön szennyeződjön, rothadjon, például a szamóca vagy a cukkini esetében. A szalma csak lassan rothad, ezért különösen alkalmas a hosszabb tenyészidejű kultúrák alá, például paradicsomhoz vagy tökfélékhez. Évelőágyásban is használható, de itt is figyelni kell a nitrogénegyensúlyra.
A száraz és tápanyagban szegény területeken a kavics (világos kvarc- vagy díszkavics) is ajánlható, például sziklakertekben, cserjék, bokrok között. Szervetlen anyagként tartós, de csak részlegesen válik be a gyomok ellen, és a hasznos állatok sem tudnak menedéket találni közte.
