Finom és egészséges: ha ősz végén kirándulunk, gyűjtsünk a kökényből egy-két kosárra valót!
November végén járunk, ködös, fázós, hideg napokat élünk. Jólesik ilyenkor a meleg szobában lenni, mégis erdei sétára hívom a Kedves Olvasókat!
A természet ősszel gyönyörű, szabadba csábít csodálatos színeivel, illatával, friss levegővel, és ha nyitott szemmel járunk, bizony számos kincset gyűjthetünk be egy-egy sétánk idején. Hazánkban szinte mindenhol megtalálható a naspolya, a kökény, berkenye és csipkebogyó. Érdemes belőlük hazavinni, mert számos jó hatásukon kívül színesebbé varázsolhatjuk velük étrendünket, ünnepeinket. Készíthetünk belőlük különleges ajándékokat, a fogyasztásra nem alkalmas terméseket, ágakat pedig felhasználhatjuk ünnepi díszítésre.
A naspolya – Mespilus germanica
A rózsafélék családjába tartozik. Őshonos Kisázsiában, Dél-Európában és a Kaukázusban. Sokfelé termesztik, de vadon termő fajtája az erdőszéleken található. Szent Hildegard, H. Bock és Dioszkoridész is azt tartották róla, hogy jó a gyomornak, egészséges és beteg ember egyaránt fogyaszthatja.
Fája 7-8 m magasra is megnő, május-júniusban virágzik. A termése október-novemberben gyűjthető. A naspolya jó utóérő, íze fanyar, igazán az első fagyok után válik puhává és édessé.
Én kipróbáltam, félig érett állapotban leszedve, a szabad levegőn hosszabb ideig eltartható. Ha már beérett, hamar el kell fogyasztani, vagy egy rövid ideig még eltartható a hűtőben.
Magas a cseranyag-tartalma, így szájüregi és garatgyulladások kezelésére alkalmasak a készítményei. A népi gyógyászatban a fa kérgét vérzéscsillapításra használták. H. Bock fennmaradt írásaiban szerepel a ma is alkalmazható recept:
"A naspolyát mézben is szokták áztatni, mint a kökényt, így hasznosak nyáron is a hasmenés kezelésére."
A kökény – Prunus spinosa
A szilvák vad rokona, 2-3 m magasra növő, tövises cserje. Szedése eléggé nehézkes a tövises ágai miatt, az ősszel ezt én is megtapasztaltam.
Termése októberre érik be és egész télen gyűjthető. Szent Hildegard, Plínius és Hieronymus Bock is említést tesznek írásaikban a kökényről. Egyértelműen gyógyító hatású növénynek tartják. Köszvényre, kólikára, bélfertőzésre, hasmenésre alkalmazták. Általában mézben, vagy borban áztatták, de gyakran szárított bogyókkal gyógyítottak.
A kökény a kelta fanaptárban is megjelenik, Beltane ünnepének (vagyis a nyár kezdetének) jelképe. Sötét kérge, tüskén szára miatt szerencsétlenséget hozó növénynek tartották.
A kökény termése cseranyagokat, szerves savakat, C-vitamint tartalmaz. A belőle készült lekvár étvágygerjesztő, gyomorerősítő hatású.
Recept tipp!
Szedjünk az erdőben egy kosár kökényt, éjszakára hideg vízben áztassuk, másnap kevés vízben főzzük fel a bogyókat. Utána passzírozzuk át, ettől a zöld konyha enyhe lilába borult.
A kertben lepotyogott almákat szedjük össze, vágjuk kockára, adjuk a kökényhez. Mézzel főzzük sűrűre az egészet. Jó ízű, állagú lekvárt kapunk belőle. Palacsintába töltve a legfinomabb.
Gabriele Bickel kökénylikőrje
- 1,5 kg kökényt egy nagyobb fazékba, vagy 5 l-es üvegbe tesszük.
- Felöntjük annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi és egy éjszaka állni hagyjuk. Másnap reggelre a bogyók kipukkannak, így nem kell egyenként megszurkálni.
- Szórjunk 1,5 kg cukrot a gyümölcsre és hagyjuk újabb éjszakát pihenni.
- A következő napon adjunk hozzá 3 rúd fahéjat, egy kettévágott vaníliarudat és az egészet öntsük fel száraz ginnel, az üveg pereméig.
- 5-6 hetes érlelés után szűrjük át.
- A visszamaradt kökény sültek mellé mártásnak, vagy gyümölcssalátába is felhasználható.
