Kevés gyümölcsnek van annyi neve a magyar kertekben, mint a köszmétének. Van, ahol egresnek hívják, máshol piszkének, sokfelé pöszméte néven ismert – és mind ugyanarra a növényre utal: a Ribes grossularia-ra.
Ez a névbőség nem véletlen. A köszméte régi, jól ismert gyümölcs a Kárpát-medencében, amely generációkon átívelően volt jelen a kertekben. Ma mégis gyakran háttérbe szorul, pedig kis kertben az egyik legjobb döntés, ha valódi szüretet szeretnénk.
Mi is az a köszméte valójában?
A köszméte (Ribes grossularia) közepes termetű gyümölcsbokor, amely nem fut el, nem terjeszkedik agresszíven, és jól tűri a formában tartást. Ez teszi különösen alkalmassá kisebb kertekbe.
A fajták között találunk zöld, piros és sárgászöld termésűeket is. Ezek nem csak színben, hanem növekedési erőben, ízben és felhasználhatóságban is eltérnek.
Invicta
Az egyik legismertebb és legmegbízhatóbb fajta. Erős növekedésű, bőtermő, zöldes termései nagyok és jól használhatók befőzésre, főzésre. Kezdőknek is jó választás, mert viszonylag jól ellenáll a betegségeknek, és kevésbé érzékeny a kisebb hibákra.
Pallagi óriás
Nevéhez méltóan nagy bogyókat hoz, ezért sok kertben kedvelt. Kissé több figyelmet igényel, mert a nagy termés súlya megterhelheti a vesszőket, de cserébe látványos szüretet ad. Az íze kifejezetten kellemes, friss fogyasztásra is alkalmas.
Piros ízletes
Finomabb héjú, aromásabb fajta, amelynél az íz valóban előtérbe kerül. Termése kisebb lehet, mint az óriás fajtáké, viszont desszertként, frissen fogyasztva sok kertész kedvence. Kis kertben azoknak jó választás, akik az ízélményt keresik, nem a maximális mennyiséget.
Zöld győztes
Kiegyensúlyozott fajta, amely megbízhatóan terem és jól alkalmazkodik a különböző kerti körülményekhez. Termése közepes méretű, íze harmonikus, ezért sokoldalúan felhasználható. Olyan kertekbe ideális, ahol a kiszámíthatóság fontosabb, mint az extrém tulajdonságok.
Ezek a fajták mind más-más erősséget képviselnek, de közös bennük a megbízható termőképesség és a viszonylag kis helyigény.
Ültetés – nem mindegy, hová kerül
A köszméte világos, de nem perzselő fekvést kedvel. A félárnyékot jól tűri, sőt sok esetben kifejezetten meghálálja, különösen melegebb nyarakon.
Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztés fontos. A pangó víz gyengíti a bokrot, ami később betegségekhez vezethet. Kis kertben az ültetésnél különösen fontos, hogy ne szorítsuk túl közel más bokrokhoz – a levegősség itt kulcskérdés.
Gondozás – kevesebb, de rendszeres
A köszméte nem igényel állandó gondoskodást, de az egyenletességet szereti. Hosszabb száraz időszakban meghálálja az öntözést, különösen a termés növekedése idején.
Előnye, hogy nem „hisztis” növény: ha jó helyen van, kevés beavatkozással is stabilan terem. Ezért is lett régen a házikertek biztos pontja.
Metszés – a bokor fiatalon tartása
A köszméte metszése sok kertészt elbizonytalanít, pedig az elv egyszerű. A túl sűrű, elöregedett vesszők visszafogják a termést és növelik a betegségek esélyét.
A rendszeres ritkítás segít abban, hogy a bokor szellős maradjon, a termés pedig könnyebben elérhető legyen – ami nem mellékes szempont egy tüskés növénynél.
Kártevők és betegségek – mire kell figyelni?
A köszméte egyik legismertebb problémája a lisztharmat, amely főleg sűrű, levegőtlen bokrokon jelenik meg. Emellett levéltetvek és levéldarazsak is előfordulhatnak.
A tapasztalat itt is azt mutatja, hogy a megelőzés a legerősebb eszköz: jó helyválasztás, levegős bokorforma és mértékletes gondozás. Egy egészséges köszméte ritkán szorul komoly beavatkozásra.
Miért jó döntés a köszméte kis kertbe?
Mert nem kér sokat, mégis ad. Egyetlen bokor is képes valódi szüretet produkálni, anélkül hogy elfoglalná a kertet.
A köszméte – egres, piszke vagy pöszméte – pontosan azt tudja, amire egy kis kertben szükség van: kiszámíthatóságot, tartósságot és bőkezűséget.
