Aki egyszer meglátja a leánykökörcsint (Pulsatilla vulgaris), az sosem felejti el. Lila, harang alakú virágaival, aranyló közepével és bozontos pelyhes szőrzetével olyan, mintha egy mesebeli tavasztündér fülbevalója pottyant volna a kertbe. De vajon hogyan tudjuk rávenni, hogy ne csak egyszer, hanem minden tavasszal visszatérjen hozzánk?
Kicsi, de nagyratörő: ismerjük meg közelebbről!
A leánykökörcsin hazánkban is őshonos, száraz gyepek, lejtők, domboldalak lakója. A vadonban védelem alatt áll, de kerti változatai elérhetők dísznövényként, és nem is olyan nehéz boldoggá tenni őt.
A kökörcsin nem játszik a sárban
Ez a kis pelyhes hercegnő nem tűri a tocsogós, nyirkos talajt. A jó vízelvezetés életkérdés számára. Homokos, kavicsos talajban érzi magát a legjobban, sziklakertek, napos lejtők, ágyásszegélyek a kedvencei. Ha agyagos a kerti talaj, inkább ültessük magaságyásba vagy adjunk hozzá bőven homokot.
A napot imádja, az árnyékot zokon veszi
A leánykökörcsin napimádó. Minél több napfényt kap, annál bővebben virágzó és üdébb jelenség lesz. Árnyékos helyre ültetve alábbhagy a lelkesedése – meg a virágzása is.
Locsolni? Csak mértékkel!
Ez a növény igazi sivatagi hős. Ha már meggyökeresedett, átlagos csapadék mellett egyáltalán nem kell locsolni. Csak ültetés után vagy tartós aszály idején érdemes vizet adni neki. A túlöntözéstől megsértődik.
Nem szereti, ha bolygatják
A leánykökörcsin gyökere mélyre nyúlik, így különösen rosszul tűri az átültetést. Ha egyszer megtaláltuk a tökéletes helyet neki, inkább hagyjuk ott évtizedekre. Hálául minden tavasszal egyre több virágot hoz.
Magról is lehet, de légy türelmes!
Aki magról szeretné nevelni, annak nem árt tudni: lassan fog haladni. A magoncok 2-3 év alatt fejlődnek virágzóképes tövekké. De ha eljön az első virágzás, úgy érzed majd, hogy minden perc várakozást megért!
Több, mint szépség
A leánykökörcsin nem csupán egyszerű kerti dísznövény, hanem a tavasz egyik első hírnöke. Finom, pelyhes megjelenése, korai virágzása és visszafogott eleganciája miatt örök kedvenc. Ráadásul, ha jól érzi magát, magról önvetően is terjed. Érdemes tehát barátságot kötni vele – mert aki tavaszi csodát szeretne a kertjébe, annál a Pulsatilla vulgaris biztos helyet érdemel.
