A Dunántúl erdőszéli varfüve, ligetes erdők apró rózsaszínes-lila virága.
A magyar varfű (Knautia drymeia) a mácsonyafélék családjába tartozó, európai elterjedésű, egy-két-három arasz magasságú lágyszárú évelő növény. A “Knautia” tudományos nemzetségnevet Linnétől kapta, Christoph és Christian Knaut német orvos botanikus testvérpár XVII. századi munkásságának tiszteletére. A “drymeia” fajnév tölgyet-tölgyerdőt jelent, bár a növény bükkösök és gyertyánosok tisztásain is előfordul. A varfű név talán a vargyógyító szóból rövidült.
Árnyékot, nedvességet, talajsavanyúságot igényel
Ez a varfű azért magyar, mert Heuffel János orvos botanikus írta le a XIX. században a Bánságból, de azóta kiderült, hogy Európa-szerte megtalálható, viszont idegen nyelvekben is rajta maradt az eredeti ‘magyar’ jelző. Az erdőszélt azért hangsúlyozom, mert a sokkal gyakoribb rokon mezei varfű hazánk egész területén, főleg a napsütötte gyepekben él, viszont a magyar varfű némi árnyékot, nedvességet, talajsavanyúságot igényel, és a mai Magyarországon szinte csak a Dunántúlon találkozhatunk vele.
Gyöktörzsével telel át
A magyar varfű a talajban kúszó gyöktörzsével telel át, kedvező körülmények között sarjtelepet képez. A gyöktörzs csúcsán meddő levélrózsa van, a virágszárak oldalról ívesen hajtanak fölfelé. A szár sűrűn szőrös, a levelek tagolatlanok, az alsók hosszú nyélbe keskenyedők, a szárlevelek széles-tojásdadok, rövid szárnyas nyélbe lefutók, alsó felükben a legszélesebbek, csipkés szélűek, pelyhesek.
Fészekszerű mácsonya-virágzat
A virágzat majdnem lapos fészekszerű mácsonya-virágzat, alulról többsoros lándzsás gallérozó murvalevelek támasztják. Az apró virágok pártája négy cimpájú, a szélső virágok sugárzók, azaz hosszabban kihajlanak, így egy nagy virágot imitálva sok kisadag nektárral csalogatják a rovarokat. A párta színe a rózsaszíntől az ibolyáig nagyon változatos. Alapesetben a virágok kétivarúak, de az önbeporzás elkerülésére a porzók és a bibék eltérő időben érnek. Gyakoriak a csak nőnemű virágokat tartalmazó virágzatok is, amelyeknél biztos a genetikai változatosságot garantáló idegen-megporzás. A terméseket hosszú csészefogakból alakult merev serték koronázzák. A varfű nemzetség fajai gyakran kereszteződnek, a magyar varfűnek magának is több változata ismert.
Magyar varfű levélrózsái ősszel
Magyar varfű alsó levelei
Magyar varfű pelyhes levélfonáka
Magyar varfű felső levelei
Magyar varfű gallérlevelei
Magyar varfű kétivarú virágzata
Magyar varfű virágzata oldalról
Magyar varfű nővirágai
Magyar varfű éredő termései
Magyar varfű termései már kirepültek
