Özvegyek virága a lila ötven árnyalatában

A mezei varfű a bőrbetegségeket gyógyításában kapott szerepet, egyébként pedig szép, lila vadvirág, amelynek segítünk a felismerésében.

A mezei varfű (Knautia arvensis) a mácsonyafélék (al)családjába tartozó fél- egy méter magas, lágyszárú, évelő növény. A magyar név, egyik változatában vargyógyító, arra utal, hogy régen bőrbetegségeket kezeltek vele, leginkább a még ma is nehezen pusztítható rühatka okozta fertőzés ellen vélték hatásosnak. A tudományos nemzetségnevet Linné adta Christian and Christoph Knaut XVII. századi német orvos és botanikus fivérek növénytani kutatásainak tiszteletére. Az arvensis szó mezeit jelent, és a lila minden árnyalatában pompázó virágok valóban mezőkön, réteken, erdei tisztásokon nőnek.

A lila szín az özvegyeké volt

A mezei varfű német és angol népi neve (Witwenblume, widow flower), magyar fordításban özvegyvirág. Arrafelé a lila az özvegyek ruhaszíne volt, mert ennek a szerencsétlen családi állapotnak a jelzése feltehetőleg nagyon fontos volt a gyerekek közösségi támogatása vagy egy újabb házasság reményében. Egyedülálló nőnek gyermekeket nevelni ma is nehéz feladat, néhány évszázaddal ezelőtt falusi környezetben szinte lehetetlen lehetett.

Lila mezei virág nem kevés él itthon

De vissza a botanikához! Nem a varfű a mezők egyetlen lila virága, néhány ördögszem (Scabiosa) és az ördögharaptafű (Succisa) is hasonló színekben pompázik. A virágzataik is hasonlóak, és a megtévesztő látvány ellenére sem fészkes, hanem mácsonya virágzatok. Számomra a legalább egy, szárnyasan hasogatott, díszes lándzsahegy alakú tőlevél a meggyőző határozói bélyeg. De vigyázat: számos levél nem ilyen a mezei varfű tövénél. Az alapfajnál a levelek sűrűn, ezüstösen molyhosak, a szár elállóan serteszőrös, de vannak kopasz és másképp szőrös alfajok is. További érdekessége a növénynek, hogy akadnak ugyan hímnős virágai is, de gyakran láthatunk váltivarú nőnemű példányokat, azaz egész virágzatokat porzók és portokok nélkül. A kétivarú virágzatokban időkorlát segíti az idegen megporzást, előbb a porzók bújnak elő, és csak később a bibék. A termésen egy apró, hangyák számára kívánatos olajtartalmú függelék van, hogy még nagyobb szorgalommal hordják, és ezáltal terjesszék a növényt.

Mezei varfű habitusa