Első sokk: a roppanás. Második sokk: az íz. Harmadik sokk: amikor rájössz, hogy az nem egy szokatlanul fűszeres paradicsommag volt, hanem egy poloska. Megesik, szó szerint.
Ez most halálos?
Nem. A jó hír, hogy a hazánkban előforduló poloskák nem mérgezőek, nem terjesztenek betegséget és nem készülnek bosszúhadjáratra a beleid ellen. A rossz hír, hogy az ízük szörnyű. A legtöbb faj védelmi célból bocsát ki büdös, keserű vegyületet – pont azért, hogy az olyan óvatlan lények, mint te, legközelebb kétszer is meggondolják, mit harapnak le.
Mi az a furcsa íz a számban?
Az úgynevezett „poloskalé”. A zöld vándorpoloska és társai mirigyeikből olyan illóanyagokat választanak ki, amelyek nyomokban emlékeztethetnek az avas dió, a zöld paradicsom és az izzadt papucs kombinációjára. Ha ezt érzed a szádban, nem képzelődsz.
Mossak gyomrot? Menjek orvoshoz?
Csak akkor, ha egy egész salátástálnyi poloskát ettél meg – és még akkor sem biztos. Egyetlen példány véletlen elfogyasztása maximum egy kis gyomorpanaszt vagy undort okoz. Igyál sok vizet, rágj valami intenzív ízűt (menta, petrezselyem, kávébab) és próbáld meg feldolgozni a traumát. Esetleg írd meg posztban, hadd nevessenek mások is.
Legközelebb mire figyelj?
A paradicsom szárán és kocsányán gyakran napozgatnak a poloskák – különösen, ha meleg, száraz idő van. Szedés után mindig nézd meg jól a termést, és lehetőleg mosd is meg alaposan. A poloskák nem harapnak, de te se harapj rájuk vissza.
És ha újra megtörténik?
Nos, akkor már gyakorlott poloska-fogyasztó vagy. Az első alkalom mindig a legrosszabb – utána már csak egy újabb sztori a kertészkedés viszontagságairól. A legfontosabb: nem te vagy az egyetlen. Sőt, van, aki szerint ez már egyfajta beavatási szertartás a saját paradicsom termesztéséhez.
Összefoglalva:
- Nem lesz bajod.
- Csak az íz marad meg emléknek (sajnos).
- Most már hivatalosan is tudod: a paradicsom nem csak piros, néha zöldes-barna is... és lába is van.
