Amikor az első komolyabb hideg megérkezik, a dichondra az elsők között tűnik el a kertből. A friss, üde zöld helyén lapos, megfeketedett, vizes tapintású levélréteg marad, amit sokan már veszteségként könyvelnek el. Hó volt rajta, elolvadt – és most úgy néz ki, mintha végleg vége lenne. Pedig a dichondra története ilyenkor még nem ér feltétlenül véget.
Amit télen látunk, és amit nem
A dichondra (kúszó dikondra, kúszó pázsitszulák, latinul: Dichondra repens) nem fagyálló növény a klasszikus értelemben. A felszínen futó hajtások és levelek a hideg hatására visszafagynak, elfekszenek, sokszor teljesen el is barnulnak. Ez látványra drámai, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy a növény elpusztult.
A valódi kérdés ilyenkor nem az, hogy „szép-e még”, hanem az, hogy mi történt a talajszint közelében. A dichondra túlélése azon múlik, mennyire volt enyhe a tél, mennyire védett volt a terület, és mennyi ideig maradt fagyott a talaj.
Hó, olvadás, újrafagyás – a legnehezebb kombináció
Sokan gondolják, hogy a hó önmagában árt a növényeknek, pedig a dichondra esetében inkább védőrétegként viselkedik. A gond akkor kezdődik, amikor a hó gyorsan elolvad, majd az olvadékvíz után újra fagy jön. Ilyenkor a talaj felszíne átfagyhat, a növény pedig oxigénhiányos, vízzel telített környezetben reked.
Ez az állapot az, ami igazán próbára teszi a dichondrát. Nem a hideg az első számú ellensége, hanem a tartósan nedves, levegőtlen talaj.
Újraéled tavasszal?
A válasz: gyakran igen – de nem mindig. A saját tapasztalatunk az, hogy az elmúlt 3–4 évben a dichondra minden tavasszal helyrejött, még akkor is, amikor tél végén kifejezetten lehangoló képet mutatott. A felszín ilyenkor szinte mindig rosszabb állapotban van, mint amilyen a növény valójában.
Az idei tél azonban kivételes volt. Ekkora havat a dichondra nálunk még nem látott, ezért most mi is kíváncsian figyeljük majd, hogyan reagál tavasszal. Ha a gyökérzóna nem fagyott át tartósan, jó esély van rá, hogy idén is újrahajt – de erre most senki sem tud teljes bizonyossággal válaszolni.
Ha a tél során többször is mélyen átfagyott a talaj, vagy hosszú ideig állt rajta a víz, akkor a növény egy része vagy egésze elpusztulhat. Ilyenkor nem a felszín alapján derül ki a végkimenetel, hanem csak akkor, amikor tavasszal már minden más zöldül – a dichondra viszont nem.
Amit most érdemes szem előtt tartani
A dichondra télen nem látványos, és nem is hálás. De nem szabad túl korán leírni. A hó alatti, lapos, barnás levélszőnyeg sokszor csak átmeneti állapot. A döntő nem az, amit februárban látunk, hanem az, hogy milyen állapotban éri a növényt a tavaszi felmelegedés.
A dichondra türelmet kér – és tavasszal derül ki, megéri-e megadni neki.
