Kedvünket szegje-e a flamingóvirág lehangoltan kókadó lombja?
A dél-amerikai esőerdőkből származó flamingóvirág igazi trópusi szépség, amely nálunk is a legkedveltebb szobanövények, illetve ajándéknövények egyike. A kontyvirágfélék családjába tartozó dísznövény élénkpiros murvalevelét gyakran tévesztik össze a virágával, amely tulajdonképpen a sárga torzsavirágzat. Ugyanilyen díszítőértékkel bír a növény vastag, fényes levelekből álló lombja is.
A flamingóvirág eredeti élőhelyén jellemzően epifiton növény, ami azt jelenti, hogy nem a talajon, hanem fákon, sziklákon él. Hosszú léggyökereket fejleszt, amelyek segítik a megkapaszkodásban. Bár Viszonylag kevés betegsége, illetve rovarkártevője ismert, a környezet páratartalmát, illetve az öntözést tekintve meglehetősen kényes. Ha ugyanis azt tapasztaljuk, hogy kókadnak a flamingóvirág levelei, ez az öntözéssel állhat összefüggésben, de okként szóba jöhetnek még a nem megfelelő fényviszonyok is, illetve ritkább esetben valamilyen betegség. Az alábbiakból megtudhatjuk, mi válthatja ki a flamingóvirág lombjának hervadását, illetve azt, mit tehetünk féltve szeretett növényünk megmentése érdekében.
Miért kornyadozik a flamingóvirágom levele?
Ahhoz, hogy minden szempontból kielégítő választ kaphassunk a kérdésre, mindenekelőtt ismernünk kell a növény alapvető igényeit. Mivel a flamingóvirág a trópusi aljnövényzet részét képezi, a legfeljebb közepes fényviszonyokat, a szórt fényt kedveli. Gyakran a fákon él, de az erdő talaján is megtalálható.
A növény számára az ideális hőmérséklet a nappali órákban 25-32 °C között van, de egy átlagos lakás hőmérséklete általában megfelel az igényeinek. Az éjszakai órákban is biztosítsuk számára a kellően meleg, 21-23 °C közötti hőmérsékletet. Ha nyáron a szabadban tartjuk a növényt, tartsuk szem előtt, hogy a 10 °C alatti hőmérsékletet már megsínyli, ekkor a levelei nagy valószínűséggel sárgulni, hervadni kezdenek.
A kókadt levelű flamingóvirág szenvedhet továbbá a nem megfelelő öntözéssel, fényviszonyokkal, illetve valamilyen betegséggel összefüggésbe hozható problémától is.
A flamingóvirág hervadásának egyéb lehetséges okai
Ha hervad a flamingóvirág lombja, ezt számos tényező okozhatja. Ha például a növény cserepe olyan fűtőberendezéshez közel van, amely szárítja a levegőt, akkor szinte bizonyos, hogy a túl alacsony páratartalom miatt szenved. Epifiton növényként a flamingóvirág számára ideális páratartalom 80-100% közé tehető.
Ha a növényt rossz vízáteresztő talajba ültettük, ennek következményeként a levélcsúcsok elkezdhetnek barnulni, illetve a levelek lekókadnak. Ezzel szemben a sárguló levélcsúcsok arra utalhatnak, hogy túl kevés vízhez jut a növény. A legjobb, amit tehetünk, hogy folyamatosan figyeljük a talaj nedvességtartalmát; ezzel biztosíthatjuk, hogy a talaj folyamatosan egyenletesen nyirkos legyen, de ne vizenyős.
Szintén nem ritka jelenség a flamingóvirág esetén a gyökérzet rothadásával járó betegség megjelenése, amelyek következménye a lomb és a szárak lankadása. Ez esetben célszerű a növényt friss talajba átültetnünk, ezt megelőzően pedig fertőtlenítés gyanánt enyhén hipós (0,05 százalékos) vizbe merítenünk a növény gyökerét. Mielőtt a növény visszakerül a cserepébe, a cserepet is mossuk ki a hipós oldattal.
Mindig alaposan öntözzük meg a növényt, hogy a tápoldatok sói, illetve a toxikus ásványi anyagok távozni tudjanak a cserép alján található vízelvezető nyíláson át. A következő öntözéssel várjunk addig, amíg a növény földjének felső rétege már száraznak nem látszik.
Kártevők okozta hervadás
A flamingóvirág leggyakoribb kártevői között tartjuk számon az atkákat és a tripszeket. Ezektől oly módon szabadulhatunk meg, ha lemossuk, leöblítjük azokat a levelek felületéről. Súlyos fertőzöttség esetén alkalmazzunk rendszeresen kertészeti olajat vagy szappant a kártevők kiiktatására. Ezek a szívogató kártevők életmódjukkal a leveleket károsítják. Ritkán levéltetvek, illetve egyéb rovarok is megtámadhatják a növényt.
A rovarfertőzöttség felderítésének első lépése, hogy rendszeresen ellenőrizzük a növény leveleit. Ha nem találunk kártevőt, a hervadás okát a tartási körülményekben kell keresnünk. A leggyakoribb okok közé sorolhatók ugyanis a nem megfelelő gondozásból adódó problémák, amelyeket a helyes diagnózis felállítását követően már könnyen orvosolhatunk.
Ha sikerült mindent megadnunk a növénynek, amire szüksége van: a magas páratartalmat, a közepes, közvetett fényt, illetve az alapos, de ritkább öntözést, nem kell többé attól tartanunk, hogy a növény lombja szomorú kókadozásnak indul.
