Avagy hogyan lesz finom pálinkánk.
A birs nem tartozik a legelterjedtebb gyümölcseink közé, leginkább kiskertekben találkozhatunk vele. Amióta a pálinka hungarikum, megnőtt az érdeklődés iránta, a birspálinka igazi slágertermék. Magas pektintartalmának köszönhetően a feldolgozóipar is keresi, birssajt, kompót, zselé, ivólé készül belőle. Nyersen ritkán fogyasztjuk kemény, fanyar, savanykás ízű húsa miatt.
A birs az almafélék közé tartozik, egyes szerzők szerint több mint négyezer éve ismert növény. Őshazája nagy valószínűség szerint Perzsia, Turkesztán, illetve a Kaukázus vidéke, ahol 600-700 méterrel a tengerszint felett is megtalálható. A fajtákat általában a termés alakja szerint különböztetjük meg. Ha a termés alma alakú, akkor birsalmáról, ha körte alakú, akkor birskörtéről beszélünk. A meghatározást nehezíti, hogy ugyanaz a fa egyik évben körte alakú, a másik évben pedig alma alakú gyümölcsöket terem.
A birset nem mondhatni igénytelen növénynek. A magas humusztartalmú, mészben szegény, középkötött, jó vízgazdálkodású közeget kedveli. Bírja a szárazságot is, de ez esetben a gyümölcsök elaprósodnak, kövecsesednek. A megfelelő terméshez évente 700-800 mm vizet igényel, ezért érdemes az öntözését megoldani. Kritikus időszak az intenzív gyümölcsnövekedés ideje (július közepe és szeptember eleje között), ilyenkor ráadásul Magyarországon sokszor aszály van. A tavaszi fagyok ritkán károsítják, mert későn (májusban) virágzik.
A birs növényvédelmében a legnagyobb problémát a tűzelhalás (Erwinia amylovora) jelenti, amelyre igen fogékony. Elméletileg ugyan léteznek rezisztens fajták, de a gyakorlat azt mutatja, hogy muszáj felkészülnünk a védekezésre. Az egyik legellenállóbb fajta a Robusta, de a Vranja is jó eredménnyel vészeli át a fertőzést. A fertőzés létrejöttéhez 16 °C átlaghőmérséklet, magas páratartalom, és hosszan tartó nedvességborítottság az ideális. A virágzás a legveszélyeztetettebb időszak. A hervadó, feketedő végű hajtásokat azonnal le kell vágni, meg kell semmisíteni, az állományt pedig rendszeresen át kell vizsgálni!
Fontos, hogy a birs nem öntermékeny, ezért több fajtát kell ültetni. A hazánkban termesztett fajták virágzási ideje gyakorlatilag fedi egymást, így a kölcsönös megporzásnak ez nem lehet akadálya.
A birs körüli munkáknál sem árt pár dologra figyelmet fordítani.
Bár nehezen alakítható faj, sosem arra nő, amerre az ember szeretné, mégsem szabad metszeni, csak ritkítani. Termését ugyanis az egyéves hajtások végén neveli. A sorközök művelését 10 cm-nél mélyebben ne végezzük, mert a birs gyökérzete sekélyen helyezkedik el (20–40 cm mélységben).
Fajtát lehetőleg a hazánkban termesztettek közül válasszunk: a Konstantinápolyi, az Angersi, a Champion és a Bereczki bőtermő ajánlható, ez utóbbi a legelterjedtebb.
A birs utóérő gyümölcsfaj, általában szeptember közepétől már szedhető. A később szedett gyümölcsök gyorsan foltosodnak, esetleg a foltosodás már a fán felléphet. Érzékeny gyümölcs, a legkisebb ütődésre is hullafoltos lesz.
