Hívatlan vendégek a telelőhelyen.
A hívatlan téli vendégek gyakran keserítik meg az áttelelő cserepes vagy dézsás növényeink életét. Mielőtt a kedvenceinket behoznánk télire, alaposan át kell vizsgálnunk, tüzetesen meg kell néznünk a növények levelét, szárát. Ne feledjük átnézni a levelek fonákját sem, gyakran ott bújnak meg a kártevők. Amennyiben bekerülnek a telelőhelyre, sajnos nagyon gyorsan terjednek, és hamarosan nemcsak egy, hanem minden növény fertőzött lesz!
Cselekedjünk azonnal!
A fényes, ragacsos bevonat gyanús a leveleken és a hajtásokon – ezt a cukortartalmú folyadékot (mézharmatot) a tetvek választják ki. A pajzstetvek elsősorban a pálmaféléken és a fás szárú örökzöldeken okoznak gondot, így például a citrusféléken, leanderen, olajfán. A fertőzött területeket megtalálva, zsebkésünk tompa oldalával célszerű megszabadulnunk a viaszos telepektől.
Először is el kell távolítanunk a föld felső rétegét, a többit pedig fóliával fedjük, így a lepotyogó kártevők nem kerülnek a talajra. Ezután alaposan permetezzük le a növényt környezetbarát repceolaj készítménnyel, a vékony filmréteg eltömíti a nemkívánatos rovarok légzőnyílásait, így azok egy idő után megfulladnak.
Viaszbunda mindenütt
A viaszos pajzstetvek kb. 3-5 mm-esre megnövő rovarok, amelyek több-kevesebb sűrű, fehér viaszos "bundával" védik magukat a ragadozóktól. Emiatt igen feltűnőek, nehéz nem felfigyelni rájuk. Fajtól függően a nőstény pajzstetvek a gazdanövényen szívogatnak vagy lassan haladnak előre.
A viaszos pajzstetvekre különösen érzékenyek a citrusfélék, a kutyatejfélék, a fikuszok, de egyes pálma és kaktuszfajok is. A viaszos pajzstetvek elleni védekezésnél különösen fontos, hogy először a cserépben lévő föld felületét lekaparjuk és eltávolítsuk, mivel a fiatal állatok gyakran a talajban bújnak meg.
Egyes fajok szinte kizárólag csak a gyökereket támadják, ezért a fiatal növények esetében a közeget teljesen ki kell cserélni, a gyökereket pedig alaposan le kell mosni. A zöld növényi részeken a leghatásosabban repceolaj készítménnyel tudunk ellenük védekezni. Jó választás a lágyszárúak esetében a neem olaj, amely szintén hatásosnak bizonyulhat. Azonban mindkét esetben a teljes növényt kell alaposan kezelnünk, többször, tetőtől talpig lepermetezve.
Amennyiben a növényünket meleg, világos télikertben teleltetjük át, különböző biológiai fegyvereket is bevethetünk, így például az ausztrál katicabogarat (Cryptolaemus montrouzieri). Ez a rovar azonban csak akkor válik aktívvá, ha a környezet hőmérséklete meghaladja a 15 °C-ot.
A mindent elborító liszteske
A liszteskék kb. 3 mm-es, röpülni tudó rovarok. Könnyen helyet tudnak változtatni, ezért különösen nehéz harcolni ellenük. A telelőhelyen gyakran ellepik a selyemmályvát, a fuksziát és a sétányrózsát. Ajánlatos sárga lapocskákat kiakasztani a helyiségben, és rendszeresen ellenőrizni őket.
Amint a kis fehér liszteskék megjelennek, azonnal a tettek mezejére kell lépni, és minden növényt hetente többször alaposan le kell kezelni repceolajjal vagy neem készítménnyel. Amennyiben a növények elviselnek néhány mínusz fokos hideget, állítsuk ki őket pár napra a szabadba enyhébb napokon – a liszteskék már az enyhe fagytól kipusztulnak.
Megoldás lehet az is, ha fagyasztóba tesszük a kedvencünket, amennyiben rendelkezünk -1-2 °C-os helyiséggel vagy készülékkel: itt 24 óra alatt kihalnak a liszteskék.
Biológiai védekezés is létezik ellenük, az ún. EF valódi fürkészdarazsak parazitálják a kártevőket.
Kinn, amíg lehet
Tartsuk a cserepes növényeket a lehető leghosszabb ideig kinn, mielőtt behozzuk a telelőhelyre, mert kültéren vannak leginkább védve a kártevők támadása ellen. Minden olyan növényt, amelyik ezt bírja, erőteljesen vissza kell vágni, mielőtt behozzuk telelni. Minél kisebb a levéltömege, annál kevésbé vonzó táplálékot jelent a lesben álló kártevők számára. A növényvédelmet is könnyebb elvégezni a kompaktabb növényeken.
Azok a kis növényvédelmi rudacskák, amiket más évszakban használhatunk a földbe dugva, télen hatástalanok. ilyenkor ugyanis lelassul a növények növekedése, a talajon keresztül bejutó hatóanyagot a gyökerek, majd a szállítószövetek is csak nagyon lassan tudják eljuttatni.
A kémiai rovarirtókat csak akkor szabad használni, ha kifejezetten engedélyezettek a zárt térben való alkalmazásra. Alternatívaként kivárhatunk néhány enyhébb téli napot és kihelyezhetjük a szabadba a növényeket (abban bízva, hogy a kártevők elpusztulnak).
Az olajtartalmú készítmények csak a kemény levelű növényeknél használhatóak. A puhább, finomabb levelekkel rendelkező cserepes növényeken, így például a fuksziákon, vagy a mályvákon károsodást okozhatnak. Amennyiben nem vagyunk biztosak az alkalmazhatóságban, próbaként egy kis fertőzött területre, ecsettel vigyük fel először a szert.
