Köszvény kúrálására.
A podagrafű árnyékos helyet, laza, nedves talajt kedvelő növény. Sokan gyomként tekintenek rá, pedig értékes gyógy- és fűszernövény is, ami ráadásul a levelével is díszíthet.
A vadfajon kívül feltétlenül meg kell említeni a ’Variegata’ fajtát, amely kevesebb hajtást hoz, kevésbé agresszíven terjed és ezért az árnyékos területekre talajtakaróként ültethető. Tarka lombjával változatosságot visz a sötétebb területekre is. Ideális helye a fák alatti területek széle, itt érzi a legjobban magát. Kis, fehér, ernyő alakban rendeződő virágai május elejétől szeptemberig nyílnak.
Akár a vadfajtáról, akár nemesített variánsokról beszélünk, a podagrafű ízletes, vadon termő gyógynövény, gazdag C-vitaminban (négyszer annyit tartalmaz, mint a citrom), káliumban, magnéziumban, kalciumban, vasban, cinkben és számos más fontos nyomelemben.
Különösen a tavaszi megújulásban segít az anyagcsere serkentésével. Reumatikus panaszokra is alkalmazzák külsőleg, nem véletlenül hívják köszvényfűnek is.
Az íze a spenót, a sárgarépa és a petrezselyem keverékére emlékeztet. Nyersen is fogyaszthatjuk salátákban, legfinomabbak a zsenge, világoszöld hajtások. Az idősebb leveleknek intenzív az aromájuk. Spenótként is elkészíthetjük őket, vagy fűszerként levesekbe, egytálételekbe, pesztóba, fűszeres vajba tehetjük. A leveket és a magokat szárítva is felhasználhatjuk fűszerként. Ezenfelül a virágok is ehetőek!
