Legfontosabb gyümölcsünk fajtagazdagsága káprázatos.
Nincs még egy gyümölcsünk, ami annyi színben, formában, ízben létezne, mint az alma! A termesztett almafajták száma óriási, már a múlt században leírtak vagy 1500-at. Vannak köztük laposak, csúcsosak, bőralmák, rozmaringalmák, csörgőalmák. Sokan emelgetik a gyerekkorukban tapasztalt ízeket, nem véletlenül: a régi fajták között számos ízes, fűszeres, édeskés, savanykás ízű akadt. A szakértők szerint a hagyományos, ellenálló fajtáink a nemesítés során jó alapanyagot adhatnak, de több mozgalom dolgozik azon is, hogy ezek a nosztalgikus fajták visszakerüljenek a kertekbe.
Egri piros, a fűszeres sötétpiros
Ezt a történelmi almafajtát 1969-ben írták le Noszvajon, feltehetően régóta ültették. Az augusztus elején-közepén érő alma középnagy-nagy, fedőszíne sötétpiros. Húsa fehér, kemény, íze kiváló, savas, kellemesen fűszeres. Legfontosabb tulajdonsága, hogy a lisztharmatra nem fogékony. Hűtőtárolóban novemberig is eltartható, jó termőképességű, megbecsülendő fajta.
Húsvéti rozmaring, a nosztalgikus
Történelmi almafajta, hazánkban igen ismert és elterjedt fajta volt, mivel fája ellenálló, gyümölcse pedig hosszú ideig tárolható. Középkésői termőre fordulás után bőven, de szakaszosan terem. Igénytelen, a külterjes adottságokra javasolható fajta. A szárazabb, melegebb vidéket elég jól bírja, a nyirkosabb altalajú, kötöttebb vagy elegendő talajvíz esetén is a lazább helyeket kedveli.
Igen kései, október elején vagy közepén szedhető, és decembertől egészen júniusig fogyasztható. Akkor lesz a legjobb, ha a dér már kicsit megcsípte, ekkor válik kellemes édes-savanykássá, különleges aromájúvá. Korábban, még a fagyok előtt szedve, a tárolás során alakul ki kellemes zamata. Gyümölcse nagy, kissé megnyúlt, alapszíne zöldessárga, napos oldalon halványpiros pír borítja. Héja vastag, erősen viaszos. Húsa kemény, íze enyhén savanykás.
kelenvolgyidiszfaiskola.lapunk.hu
A vele azonos fajtának tartott 'Entz rozmaring' alma gyümölcse inkább henger- illetve hordó alakú, húsa finomabb és porhanyósabb. Érési ideje decemberben van, minősége minden tekintetben elsőrendű fája finomabb, karcsúbb habitusú.
Leánycsecsű, a tetszetős
Nagy valószínűséggel Hont megyéből származó fajta. A fa felfelé törő, kiegyenlítetten bőven termő, igénytelen! A gyümölcs középnagy-nagy, gömbölyded, picikét hosszúkás, igen tetszetős megjelenésű. Héja vékony, alig viaszos, fénylő megjelenésű, alapszíne az egész felületen zöldessárgás. A terméshús zöldes-fehér, viszonylag kemény, hosszan utóérő, közepesen leves, kellemesen fűszeresen savanykás, borízű. Kora tavaszig jól eltartható, novembertől júniusig nyersen fogyasztható.
Szentiványi alma, a türelmetlen kertészeknek
A 'Szentiványi' történelmi almafajta. Valószínűleg cseh vagy lengyel eredetű, korábban a Felvidéken kedvelt, igénytelen fajta volt. Jókai Mór Kertészgazdászati jegyzeteiben a türelmetlen kertésznek ajánlja, aki rögtön sikert akar elérni. Bőven terem és jó ellenállóképességű növény.
Gyümölcse kisebb méretű, zöldes színű, íze alapvetően savanykás.
Méret és íz tekintetében két változata létezik. Az egyik gyümölcse igen kicsi, vagy középnagy, héja sárgás, igen édes, gyengén savas. Később a XVIII. század végén inkább a nagyobb gyümölcsű és borízű változatát termesztették. Mindkettő kora nyáron, június végén érik.
