Meseszerű történet az elmúlt évek németországi valóságából: hogyan lett a szegény sörföző mesterből egyszer csak milliomos feltaláló. Alkoholmentes üdítőitalt szeretett volna főzni, a Bionade azóta a legnagyobb üdítőital-márkák versenytársa lett.
A Bionade egy szénsavas üdítőital, amely a német piacot már meghódította, és napi kétmillió palackos előállítással éppen a világkarrier előtt áll. A története egy világvégi faluban kezdődött.
Nem ment a sörfőzde
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény serfőző mester, Dieter Leipold. Bajorország legészakibb csücskében, Hessen és Türingia tartományok hármas találkozásánál, a Röhn vidéken lakott az Ostheim nevű településen. Az apósától rámaradt százéves Peter Bräu sörfőzdéből kellett volna eltartania az egész családot, a feleség - Sigrid Peter-Leipold - előző házasságból származó két Kowalsky fiúval együtt. Nem ment az üzlet, nagyon nehezen éltek.
Sörfőzés helyett limonádé-erjesztés
A diplomás sörfőző Leipold nagyot álmodik; a sörhöz hasonló, természetes alapanyagokból erjedő, de alkoholmentes üdítőital előállításával kísérletezik. Szerinte nagy hiba, hogy míg a felnőttek két természetes ital, a sör és a bor között is választhatnak, addig a gyerekek csak színezett, mesterségesen ízesített, műanyag limókat ihatnak. A Peter sör időközben egyre kevésbé fogy, a bankok szorongatják az eladósodott családi vállalkozást, a falusi környezet bolondnak tartja a fürdőszobában limonádét pancsoló családfőt. Végül nyolc évi próbálkozás után, 1995-ben megszületik az első malátából és vízből készülő, élesztő helyett baktériumokkal erjesztett limonádé, amelyben az erjedés során nem szesz, hanem glukonsav képződik, amely ugyanúgy tartósít, és kellemesen savanykásan édesít. A Bionade név telitalálat; a bióval a természetes eredetre, a gyermekkori nosztalgiával a limonádéra utal.
Először nem kellett senkinek
A sörfőzdében palackozzák a terméket, 0,33-as víztiszta üvegekbe, de sajnos minimális a kereskedők érdeklődése. A szükséghelyzetben még a gyártás licencét vagy a céget is eladná a család, de nem kellenek a nagy üdítőital gyártóknak sem. Hétszer kell átírniuk a címkék szövegét, mert az élelmiszer-hatóság bürokratái szerint ilyen ital nincs is, erjesztett üdítő az engedélyezési listáikon nem szerepel. Néhány hétre felcsillan a remény; Fülöp-szigeteki gyártó jelentkezik millió dolláros ajánlattal, luxusutazás a tárgyalásokra, de aztán mégsem jön létre az üzlet a helyi politikai változások miatt.
A gerillamarketing hatására végre megcsörren a telefon
Reménytelen évek után, a kilencvenes évek végén a Kowalsky fiúk megismerkednek Wolfgang Blum marketing-szakemberrel, aki megtervezi a logót, a címkét, a reklámot, beviszi a limonádét Hamburg cégbirodalmainak székházaiba és rendezvényeire. Apró magyar vonatkozás, hogy véletlenül magyar címkés üvegek kerülnek Hamburgba, a helyi média felfigyel az esetre, híresztelik, hogy sportolók keletről érkezett csodaszere van a palackban. A gerilla-marketing olcsó megoldásai még sokáig kísérik a terméket, mert a családnak nincs pénze igazi reklámozásra. A faluban otthon végre megcsörren a telefon, a kiskereskedő óriások egymás után rendelik a Bionade szállítmányokat. Az üdítő négyféle ízesítéssel készül, a legnépszerűbb a bodzás, de keresik a zöldfűszerest, a licsist és a gyömbér-narancsosat is.
A Sprite és a Fanta után a harmadik a Bionade Németországban
2007-re a limonádé kategóriában a Sprite és a Fanta (Coca-Cola) mögött a harmadik helyen vannak Németországban. Ostheimben állandósul a gyár- és raktárbővítő építkezés, a falusi utcákon dugót okoznak a kamionok. 150 helybélit foglalkoztatnak, ők a környék legnagyobb munkaadói. Stephan Kowalsky az üzemet vezeti, Peter Kowalsky a marketinges, az év német öko-üzletemberének választják. Dieter Leipold kikísérletezi az ötödik terméket; a Forte nemcsak ízben különbözik, ásványi anyagokban is gazdagabb fitnesz-ital. Az üzem csúcsra járatva napi kétmillió palackot produkál. A fél literes PET palack is tetszetős, a rekeszek és kartonok nagyon dizájnosak. Az árpát a környéken ökogazdákkal termeltetik, közös bodzaültetvényt telepítenek a bio alapanyaghoz. A szomszédos Rhön bioszféra rezervátum támogatásával is bizonyítják környezeti elkötelezettségüket. Rábeszélik a környező gazdaságokat a bio-átállásra, szeretnének főleg regionális alapanyagokat felhasználni. Úgynevezett "ivóvíz-erdőt" is telepítenének a Bionadehoz is szükséges helyi vízbázis védelmében. A család álma a Bionade-Valley, a Szilícium-völgy mintájára.
Sokan megirigyelték a sikert
Az üdítőital óriások többsége már jelezte, hogy szívesen megvenné a receptet és az üzemet is, amerikai bevezetést javasolnak, szerintük a globális márkához az ő szakértelmük nélkülözhetetlen. Egyelőre nincs üzlet, de saját italaikkal együtt forgalmazhatják a Bionadet is. McDonald's a biotej és vega levesek mellé imidzsjavítónak valószínűleg kínálni fogja az éttermeiben, ahol a látványban már így is a saláták és egyéb egészséges termékek dominálnak (az elmaradott vásárlók persze főleg hamburgert vesznek). Az üzleti siker legbiztosabb jeleként a hoppon maradt üzletfelek megkezdték a hamisítást. Az egyik élelmiszer-áruházlánc Maltonade néven forgalmaz megtévesztően hasonló italt, a másiknál Sinconade a neve, a pereskedést elkerülni vágyók csak a lényeget a bió-limót koppintják, már Ausztriában is. Magyarországon még csak bioboltok árulják. Szlogenjük: egy jobb világ hivatalos itala.
