Minden fontos tudnivalót összegyűjtöttünk a zöld tea élvezetéről: ismerd meg a fajtákat, készítési módokat és az élénkségre kifejtett hatását. A hobbikert összefoglalója.
Legyen a tea zöld vagy fekete, mindenképp a Camellia sinensis nevű örökzöld növénynél kezdődik a története. Bár a teacserje akár fácskává is cseperedne, rendre bokor termetűre metszik vissza. Illatos, fehér virágait a teaültetvényeken sosem látni. De hát nem is a fáról vagy a virágról mesélünk, hanem a levelekről; ugyanis ezekből készül a tea. A legértékesebb teák leveleit a mai napig kézzel szedik, mégpedig úgy, hogy a hajtás két felső levelét, valamint a közöttük lévő rügyet csippentik le.
Fekete vagy zöld?
A tea színe a betakarítás után dől el. A feketeteának szánt leveleket a szedés és fonnyasztás után megsodorják, így a szövetek megroppannak és elkezdődhet a fekete teát feketévé tévő oxidáció. Az oxigén jelenlétében végbe menő fermentáció következtében a levelek egyre sötétebbekké válnak, az aroma megváltozik.
Zöld tea
A zöld a tea természetes színe. A teacserje leveleit a fonnyasztás után gőzölik, enyhén pörkölik. A sejtek érintetlenek maradnak, az oxidációt pedig a hőkezelés késlelteti. A levelekben így nem csak a zöld színanyagok, hanem a polifenolok is megmaradnak - e vegyületeknek köszönhető a zöld tea legtöbb jótékony hatása.
Honnan származik?
A tea eredetileg Kínából és Japánból származik, de hagyományosan termesztik India és Sri Lanka területén is. A tea minőségét és aromáját a származás, az ültetvény fekvése, az éghajlat, a talaj és a betakarítás módja határozza meg.
Változatos aromák
A tea ízét többé-kevésbé meghatározó anyag neve a teanin. Ettől függetlenül az aromák igen különfélék lehetnek: a fűíztől a friss szénaillaton, édeskésen, füstösön át egészen a kesernyésig. Kínában elsősorban a füstös-kesernyés aromákat kedvelik, míg Japánban inkább a friss, zöld ízeket.
Nyugtató és élénkítő hatás egyszerre
A zöld teában található teanin nem csak a tipikus ízeket határozza meg, hanem hatást is gyakorol szervezetünkre. A központi idegrendszerre ható vegyület - a közhiedelemmel ellentétben - nyugtató hatású. Persze a zöld tea inkább élénkíti az embert, éppúgy, mint a fekete tea. Az élénkítő hatás a koffeinnek köszönhető (ezt a kávéból ismert anyagot korábban teinnek is nevezték).
Koffein
Míg a kávé-koffein szinte azonnali reakciót vált ki szervezetünkből, addig a tea-koffein hatása annál sokkal enyhébb. A tea koffeinje ugyanis cseranyagokhoz kötött, és fel kell szabadulnia ahhoz, hogy hatni kezdjen. A stimuláló hatás ezért később, lassabban jelentkezik, viszont tovább tart. Bár a zöld tea egy kicsivel kevesebb koffeint tartalmaz, mint a fekete, de azért egy csészében (2 dl) így is 40 mg koffeinnel számolhatunk. Ez körülbelül a fele egy szimpla kávé koffeintartalmának.
Fogyasztási szokások
Magyarországon átlagosan 60 csésze teát fogyasztunk évente, amely körülbelül 100 g teafűnek felel meg. Összehasonlításképp: kávéból fejenként 3 kg-ot döntünk le. A legtöbb teát a világon Írországban isszák, több mint 4 kg-ot évente, míg az angolok a maguk 2000 csészéjét "csupán" 3,5 kg teából főzik.
Helyes teakészítés
A zöld teát nem szabad lobogó vízzel leforrázni, mert így elveszítjük a különleges ízeket és a teafűben rejlő egészséges anyagok is károsodnak. A megfelelő vízhőmérséklet 60 és 90 fok közötti: vagy hagyjuk a felforrt vizet rövid ideig hűlni, vagy keverjünk hozzá egy kevés csapvizet.
Adagolás: egy teáskanál csészénként (adagonként). Ha ez sok lenne és keserűvé tenné a főzetet, akkor csökkentsük az adagot.
Áztatás: ha azt szeretnénk, hogy a tea gyorsan élénkítsen, akkor csak rövid ideig hagyjuk állni, teafajtától függően 30 másodperctől 3 percig. Minél tovább áztatjuk a leveleket, annál több nyugtató hatású cseranyag oldódik ki belőlük, s így a hatás lassabb, elhúzódóbb lesz.
Újrahasznosítás: a minőségi zöld teák akár többször is felönthetők vízzel. Mivel a levelekben lévő koffein nagy része már az első menetben kioldódik, így a későbbi főzetek inkább nyugtató hatásúak.
Cukor, citrom, tej: a zöldtea-kedvelők táborában ezek az ízesítők tabunak számítanak. Az ízesített zöld teák (például a jázminos) viszont egyre divatosabbak.
Japán zöld teák:
Sencha: e hagyományos teafajta japán nemzeti italnak számít, íze friss, jellegzetesen zöld ízű.
Kukicha: elsősorban a levélerekből készülő, kesernyés, friss ízű tea, kevés koffeinnel.
Bancha: mindennapi tea alacsony koffeintartalommal és könnyű, friss ízzel.
Guyokuro: kizárólag árnyékban termesztett, tavasszal betakarított, erős ízű zöld tea.
Matcha: porrá őrölt zöld tea, amelyet árnyékban termelnek a hagyományos japán teakészítési szertartás céljából.
Kínai zöld teák:
Gunpowder: golyócskákká gyúrt kínai zöld tea, kesernyés, telt ízzel, kiadós koffeintartalommal.
Chun Mee: kesernyés, enyhén füstös ízű tea, amelyet a nyári melegben takarítanak be.
Pai Mu Tan: fehér teának is nevezik, mert a szedéskor még zárt levélrügyei ezüstösen hamvasak. Visszafogott ízű, értékes fajta, magas polifenol-tartalommal.
Indiai zöld teák:
Darjeeling: gyümölcsösen friss ízű zöld tea a Himalája-hegység déli lejtőiről.
Assam: kesernyés aromájú, mézszínű teát adó fajta, amelyhez kemény víz való.
Ha teacserjét szeretnénk otthonra, akkor ezen a térképen található faiskolákban érdemes érdeklődni >>
