A kert lakomája után: maradék vagy kincs?
Ahogy az októberi napfény egyre laposabban kúszik végig a veteményesen, a kert is olyan, mint egy jóllakott vendég: túl van a nagy lakomán, de a tányéron még maradt néhány morzsa. Tök, bab, paradicsom, paprika – mind hagynak maguk után valamit. A kérdés csak az, mit tegyünk ezekkel a maradékokkal: komposztra való, vagy inkább hagyjuk a kert apró látogatóinak?
Nem kell műtőasztal-tisztaság – a természet szereti a rendetlenséget
A késő ősz a kert rendrakásának ideje, de nem kell sterilre pucolni mindent. A természet nem szereti az üres tereket: ami lehull, elkorhad vagy ott marad, az valakinek biztosan hasznos. Egy elfelejtett tökdarab a föld szélén táplálék a gilisztáknak, a száraz babszár pedig menedék a katicáknak, pókoknak és álmosodó rovaroknak. Szóval mielőtt a kerti villával nekiesnél mindennek, érdemes egy pillanatra megállni és azt mondani: „Oké, mi marad, mi megy?”
A jó, a rossz és a komposztba való
Ami már rothad, penészes vagy beteg, azzal nincs alkudozás – az irány a komposzt vagy a tűzrakó (ha nem fertőző). A zöld, ép maradványokat viszont érdemes a földbe dolgozni vagy mulcsként a felszínen hagyni. Ezzel visszaadod a tápanyagot, amit a növények elvontak, és a talajlakók sem maradnak éhen. A tök- és cukkinihéjak, babszárak, kukoricacsutkák között az őszi kert igazi életbörzévé válik.
Hagyd élni az őszt!
Nem baj, ha kicsit „koszosnak” tűnik a kert novemberre. A sövény alatt maradt levelekben rovarok telelnek, a tökföld árnyékában pedig pár csendes lakó talál magának menedéket. A madaraknak is jó szolgálatot teszel, ha hagysz nekik egy-két száraz napraforgófejet vagy bogyós ágat.
A körforgás szépsége
A kert élet, nem díszlet – és még az elszáradt szárak is a nagy körforgás részei. Szóval amikor legközelebb a komposzthalomra dobod az utolsó tökcsutkát, gondolj arra, hogy ezzel nemcsak rendet raksz, hanem életet is adsz a földnek.
A tökös tanulság? Nem minden szemét az, aminek látszik – néha épp abból születik újra az élet.
